Nagy Csaba (Gyémánt)

Rám néztél

Falak ölelnek,
az örökös, nem múló
egyedüllét falak.

Kint az elköszönő nyár
alkonyba rohanó
esős délutánja
már hűvösbe harap.

Kedves volt ma szavad,
s csak mondtad,
s még mondtad volna.

Az égről nézett rám
augusztus egének
díszes szivárványa.

*

Nem lehetsz

Mosolyban ébredő háztetőcserép,
s csak lép, lépked,
gyalogol idegenként
álmosan a fény
bordáid között
a szürkében öltözött
nyári augusztus hűvös reggelén.

Moháid esők mosták zöldre,
meg jéggé kristályosodott
árva könnycseppjeim,
kedved irigylem,
de
Én nem
lehetek Te, s Te nem lehetsz Én.