Tegnap utaztunk a vadiúj motorvonaton (is), háááááát, nem egy sikertörténet...

Mi egy órakor indultunk fel Nagyirtáspusztára vele, de útközben felforrt az agyvize, ezért a szakik műanyagpalackból itatták és valahogy felküzdötte magát, de aztán négy órakor a nagybörzsönyi mozdony futott le érte, mert nem bírta tovább a munkát. Aztán vártuk, vártuk, mindhiába, míg végül kiderült, hogy a GV mozdony először levitte az egész szerelvényt Márianosztrára, hogy egyetlen kocsival küzdje vissza magát, mivel a motorkocsi plusz 10 tonnájával esélytelen lett volna az út. Na nem baj, nem vártuk meg a gyászmenetet, inkább szépen lesétáltunk Márianosztrára, így legalább közben szedret is ehettünk ;-)))

Képeim nem nagyon vannak, illetve vannak, csak azokon a két fiam vigyorog feszt, amivel nem akarom az olvasóközönséget fárasztani ,-)

 

Itt még büszkén és derűsen, Márianosztrai "kereszt".

 

"Kicsi a víztartály, ezt nem szabad tovább üzemeltetni így, amíg nem kap rendes hűtést" - ez a mozdonyvezető bácsi véleménye volt, miközben pótolták a felforrt vizet.

 

Nagyitáspusztai tanácstalanság

 

Ő Nagybörzsönyből jött a nagybörzsönyi vonatért, miután a szerelvényt felfelé vontató jármű elment segíteni.