Nagyon-nagyon köszönöm Nektek,hogy ilyen aranyosak vagytok! Ahogy az élet minden más területén itt is tudjuk,hogy csak az érzi át igazán az aggódásunkat, szorongásunkat, néha háborgásunkat aki hasonló helyzetben van.

Tudom,hogy addig kapom az ellátást amíg nem lesz újabb döntés, de amikor minden nap várom,hogy mikor hívnak ez óriási lelki terhet ró rám (ahogy mindannyiunkra)

Jelenleg nem dolgozom, az állapotom miatt mindig kevesebb és mindig más jellegű (bár lassan már semmit) munkát tudok vállalni.

Valamit viszont muszáj lenne keresnem. De addig még véletlenül sem akarok lépni ezügyben amíg nem leszek túl a felülvizsgálaton.

Lehet,hogy azt követően sem sikerül találnom, de legalább próbálkozom vele.

Ráadásul annyi keserű tapasztalatom van, és sajnos Ti is alig írtok valami pozitív beszámolót,hogy ezek alapján már az is késő lenne az idegrendszeremnek ha holnap kellene mennem.

Elvileg "tiszta sor" lennék, ahogy itt nagyon sokan, de tudjuk,hogy ez sajnos nem mindig így van.

Most viszont itthon vagyok, nézem a semmit (már ha látnám), végzem az itthoni munkákat és várom a postást. 1984 óra dolgozom, kisebb megszakításokkal...