Tegnap megvolt a kirándulás Dubrovnikba.

 Trogir mellöl indultunk,végig a 8-as úton. Tankolással és kávézással az út kb 5 óra. Meseszép,de nem lehet haladni. A határátlépés pár perc volt,zökkenőmentes. Még a határ.elött,Horvát pldalon egy öbölben megláttam az első burkinit Európában. Anyu és a kislány abban pancsolt míg apu és.a két ksfiú önfeledten élvezte a napt kisgatyában....

Duvrovnik olyan,mint eg mesefilm díszlete,az ember nem hiszi.el,hogy van.ilyen. Ennek ellenére emenekültünk onnan,mert a tömeg nyomasztó,elviselhetetlen volt. Én nem pontosan értem az embereket! Fényes arccal,szelfibottal vonulnak,vagy mobillal az arcuk elött,átgázolnak bárkin,bármikor megállnak az út közepén beszélgetni... Sokaknak.már kijelző alakúra van barnulva az arca. 

Megállapítottuk a párommal,hogy visszajövünk kora tavasszal vagy késő ősszel...