Nemojano : Himnusz Aton napisten tiszteletére - Ay Amarnai sírjából -

Ehnaton (IV. Amenhotep) fáraó (i.e. 1355-1337)

 

Úgy izzik ma felséges korongod és veti fényét az ég horizontján,
eleven ragyogás csodája!
Az élet megkezdi harcát, kikél a porból,
betölti a zsigereket, megrezeg a mindenség dimenziójában.
Keletről nyugatra tekint szemed rezzenéstelen szempillával.
Tapad a rögre, visszatükröződik a tavakban,
a szél játékos füttyét viszi tovább a csillagok ragyogásáig.
Te magad vagy Ré!
Magad vagy a gyönyör, a mosoly,
elkopott koldus arcán
az önfeledt megbékülés.
Lebegsz egyetlen fiad a Föld felett: végtelen és egyetlen bizonyságként,
a halált túlélő bizonyságként. Az öröklét bizonyítékaként
magad alá gyűröd a sötétséget, az elmúlás leheletét.
Nővéred a Hold, pajkos kölykei a csillagok.
Az embert kirabolhatják vagyonából, de te visszaadod a látást.
Az oroszlán széttépheti az eleven húst, de te fölszívod könnyét a fájdalomnak.
A férgek felemészthetik a romlandó testet, de te magadhoz veszed a lelket.
A Teremtő akarata vagy, Aton!
Az éltető mag nélküled kushad, lapít a homályban, te kicsalod a fényre.
A gyenge palánta ernyedten térdelhetne, de te bátorságot öntesz belé.
A fának gyümölcse sápadtan kornyadozna, de te mosolyt csalsz rá.
Ragyogásodra felkél az ember, s lerázza az éj bánatát,
pőre teste megmosakszik sugaraidban, majd felölti ruháját.
Egész nap glóriát fonsz fejére, míg ő munkálja a földet,
elülteti a magot, meglocsolja a palántát, és leszakítja gyümölcsét.
Asszonya méhében lapuló magzata alig várja,
hogy fényeddel tápláld,
és ráléphessen élete ösvényére,
melynek útját te mutatod meg neki.

Aton!
Jöttödre a madarak flótája tölti be a leget,
szárnyuk suhogása versenyzik a széllel.
Az állatok erős izmokkal dobbannak eléd
és emelik arcukat fényed felé.
A folyók habos hátukra veszik és visszatükrözik csillanásodat,
elbújnak a völgybe, hogy pajkosan futhassanak újra eléd.
A halak kiugrálnak a vízből, megvillantják pikkelyüket
és csobbanásukkal jelzik neked létüket.
A tenger morajló áhítattal loccsan fiad lábához, a Földhöz.
A Nílust, melyet ajándékul adtál neki,
te irányítod, hogy locsolhassa az izzó homokot,
amelyből élet fakad.
Az alvilágból hoztad Egyiptom földjére;
itassa a lábasjószágokat, locsolja a földeket
és az egymást követő évszakoknak termését teremje meg nekünk.
A te arcod látásától fénylik a szem, adja nekünk az erőt.
Hitet az öröklét misztériumához te adsz.
Ha lehullsz, nincs fény és megtorpan a munka...

 

Átfordítás 2008. Szent Iván éjjelén. - Az eredeti nyersfordításból teljesen saját vers keletkezett, meghagyva az eredeti vers egy-két motívumát és gondolatmenetét.

 

 Aton ókori egyiptomi napisten. Először a XII. dinasztia idején bukkan fel,majd elszórtan találunk rá utalásokat a XVIII. dinasztia korában, III. Amenhotep uralkodása alatt pedig jelentősége növekedni látszik. Jelentősége Ehnaton uralkodása alatt éri el tetőpontját, mikor az Amarna-reform részeként kísérlet történik az egyistenhit bevezetésére és Aton kultuszának kizárólagossá tételére. A reformok kudarca után helyét ismét a korábbi főisten, Ámon veszi át.

 

 Ehnaton, régiesebb , (ur.: kb. i. e. 1354 – †i. e. 1336) az ókori egyiptomi XVIII. dinasztia tizedik fáraója.

 

 

Ehnaton és családja Atonnak áldoz

 

III. Amenhotep,  (*i. e. 1398 körül, ur.: kb. i. e. 1391 – †i. e. 1353) az ókori egyiptomi XVIII. dinasztia és az Újbirodalom egyik legjelentősebb fáraója.

 

Ay, más átírásban Aj, Eje, ( i. e. 1324 – †i. e. 1319) az ókori Egyiptom XVIII. dinasztiájának utolsó előtti fáraója. Nem volt vér szerinti rokona a dinasztia előző uralkodóinak; feltételezett családi kapcsolatai révén sorolják még ide (a legelterjedtebb elméletek szerint III. Amenhotep főfelesége, Tije királyné a testvére volt, Ehnaton felesége, Nofertiti pedig a leánya). Az előző fáraók alatt egyre magasabb pozíciót töltött be; közvetlen elődje, a gyermekként trónra lépett Tutanhamon helyett gyakorlatilag ő kormányzott (Horemhebbel együtt)

 

Az ókori Egyiptomra egész története folyamán jellemző volt a napkultusz. Egy másik fontos jellemzője az egyiptomi vallásnak a szinkretizmus, azaz hogy az egyes istenek az idő folyamán fokozatosan egymásba olvadtak; ilyen szempontból az egyiptomi világnézet már Ehnaton előtt is lassan, fokozatosan haladt az egyistenhit felé. Ré napistent, aki a legkorábbi időktől fogva fontos szerepet töltött be az egyiptomi vallásban, gyakran azonosították a helyi főistenekkel, hogy azok hatalmát nagyobbnak mutassák. Így természetes, hogy amikor a második átmeneti kor vége felé a thébai uralkodócsaládnak sikerült kiűzni Egyiptomból a hükszosz megszállókat, és Théba vált Egyiptom déli fővárosává és legfontosabb vallási központjává, a város istene, Ámon pedig az ország főistenévé, rendkívüli mértékben megszaporodtak az Ámon-Ré istenre tett utalások. Ámon-Ré papsága a vallásin kívül mind politikai, mind gazdasági szempontból jelentős tényezővé vált

 

Ehnaton Nagy Aton-himnuszából nyilvánvaló az istennek az élet minden területére kiterjedő hatása: Aton a mindenség teremtője, ő ad életet mindennek, ami él, nélküle káosz és sötétség uralkodik. Mint teremtő isten, Aton egyszerre hím- és nőnemű. Feltehetőleg ez ad magyarázatot az Amarna-kor művészetének azon sajátosságára, hogy a fáraót, Aton földi helytartóját egyszerre ábrázolták férfias és nőies külsővel. 

 

Nagy Aton himnusza eredetiben

 

Az első Aton-templom a karnaki templom szomszédságában épült Gempaaton volt, a legjelentősebb Aton-templom azonban a nagy Aton-templom lett, ami nem sokkal később épült fel Ehnatonnak az 5. évben alapított fővárosában, Ahet-Atonban („Aton fényhegye”). Magának a város helyének a kiválasztásában fontos szerepet játszott, hogy a tőle keletre eső sziklatömbök közt felkelő nap hasonlított az ahet hieroglifához.

 

Nagy Aton-templom romjai Ahet-Atonban

 

 

Forrás: Kákosy László. Az ókori Egyiptom története és kultúrája. Budapest: Osiris (2003).

                 Wikipédiák