Ezer bocs, hogy csak most, de akkor elkezdem:)

Az idei római 12 nap valahogy az átlagnál is jobban sikerült. Nem volt több élmény, mint korábban, de jobban kikapcsolt, minden percét élveztem.

Júni 29-én érkezem, a város védőszentjeinek, Péter és Pál napján. A szállás a Ponte Bianco mellett, pár éve ennek az utcának a túlsó végén már laktam. Közlekedés jó, a 8-as villamos percek alatt a Trasteverén van, végállomás a Venezián. A lakásban 2 nagy macsek fogad, meg a házigazda csaj. Nagyon fel van készülve térképpel, kinyomtatott ismertetőkkel, de kicsit lehűtöm a lelkesedését, mondván elég jól ismerem Rómát. A szoba elfoglalása, és egy gyors kipakolás után 5 óra körül elindulok.

Az ünnep Rómában munkaszüneti napot is jelent. A via Conciliazionén „Infiorata”, ez az első program. Az út le van zárva, egymás után sorakoznak az aszfalton a virágból, termésekből, színes homokból, kavicsból kirakott hatalmas képek. Délután lévén kicsit már kókadt némelyik, de akad néhány tényleg szép, látszik, hogy sok munkát fektettek bele.

Utána végig állom a korábbiaknál szigorúbb biztonsági beléptetést a Bazilikánál, és irány a most nyitva lévő szentkapu. Bent a baldachin alatt álló főoltár kivilágítva, felvirágozva, oldalt Szt. Péter bordó-aranyba öltöztetve. A baldachin előtt kordon, mögötte az apszisban mise. Ismerős a pap hangja, az énekkar egy élmény. Végig várom a misét, a kivonuláskor látom, hogy Ferenc pápa misézett, azért volt ismerős a hang. Már 7 óra, lassan zár a bazilika is, ideje indulni.

Irány a Ponte Vittori Emanuele, egy darabon a Corso V.E., majd elveszek a kisebb utcákban, végül a pz. Farnese, Campo de’Fiori, via dei Giubbonari és a kihagyhatatlan Argentina.

Este fél 10-re van meghirdetve a tűzijáték a Popolóra, de éhes vagyok, így inkább enni megyek. Utána még egy kis séta a Campo de’Fiori környékén.