Mivel itt Tokajban, a szállásunkon van wifi, most sem maradtok le a túrám soron következő folytatásáról! :-)

 

Alföldi Kéktúra
Körös-csatorna gátja melletti bokros terület – Furta előtti gázfogadó állomás
2016. július 23.

 

Ezen a reggelen kicsit elaludtam, ugyanis korán, még napkeltekor szerettem volna indulni, mert tudtam, a túrám két utolsó napján sok lesz a kopár, napnak kitett túraszakasz és a meteorológia is egyre melegedő időt jósolt, sok napsütéssel. De csak hat óra felé ébredtem, kapkodva készülődtem össze, ettem pár falatot, percek alatt lebontottam és elpakoltam a sátrat, végül hét előtt pár perccel vágtam csak bele a túrába. Visszakapaszkodtam a gátra, aztán alaposan kilépve elindultam Körösnagyharsány felé. Az előző napi felhős idővel ellentétben már kora reggel is tűzött a nap, igyekeztem minél gyorsabban befejezni ezt a gáttúrát! Egyetlen rövid pihenőre megállva nyolcra értem el a Körösnagyharsányba bevezető aszfaltutat, ezen aztán a kék jelzésről való rövid letéréssel (a kéktúra elkerüli a faluközpontot) beballagtam a pecsételőhelyig, a kocsmáig. Bevásároltam a mellette lévő boltban, feltöltöttem a megcsappant vízkészletem, itt is vettem három zsemlét szeletelt párizsival, amihez aztán egy Borsodit a kocsmából hozva kiültem az előtte lévő fedett padokhoz és asztalokhoz, aztán kényelmesen megreggeliztem.

 

 

Szürkemarha csordát tereltek a gát mellett

Reggelizek a körösnagyharsányi kocsma előtt

 

Csak fél tíz felé indultam tovább, de ekkor már éreztem, kitört a kánikula! Átvágtam a falun, kiértem a már rég megszűnt vasútállomásra, végigbattyogtam a begazosodott sínek mellett, aztán felkaptattam a Sebes-Körös gátjára. A kopasz gátkoronán elsasszéztam vagy két és fél kilométert a Körösszakálra tartó országútig, rátértem erre a keskeny aszfaltcsíkra, kereszteztem a folyót a hídon és beballagtam itt is a faluközpontba. A falu főterén behúzódtam a hűvös Forza Milan kocsmába, pecsételtem és kértem fél liter savanykás fröccsöt. Néhány korttyal gallér mögé hajítottam, aztán egy másik félliteres itókával leültem az egyik asztal mellé. Pihentem egy sort, és miközben elgyönyörködtem az olasz fociklubok zászlóival kidíszített ivó belső terén, végighallgattam a helyieket, akik egy, a magaméhoz hasonló nagyságú hátibatyuval gyalogló embert láttak a főtér másik oldalán. Kíváncsian lestem, mikor fog betérni a kocsmába a másik túrázó, de nem jött be, talán máshol is tudott pecsételni.

 

 

Körösnagyharsány, református templom

Körösnagyharsány házai

Vasútállomás volt valamikor...

Legény voltam a hőségben a gáton

A Sebes-Körös hídja Körösszakál előtt

 

Hosszabb ejtőzés után végül negyed egy után gondoltam csak úgy, hogy tovább kellene már indulni! Az egyre inkább formába lendülő déli hőségben hagytam magam mögött Körösszakált, és értem ki ismét a mezők közé. Egy nyílegyenes betonúton battyogtam vagy három km-t egy mezőgazdasági telephelyig, itt tartottam a következő pihenőt egy akác árnyékába behúzódva. Továbbindulva jöttek a végtelen mezők és a táblák határán vezető egyenes földutak, a következő pihenőt a szép nevű Kődomb-szigeti csatornahíd után tartottam egy bokorsor árnyékában. Itt kicsit el is szundikáltam, csak úgy, a hátizsáknak vetve a fejem, de valahogy ki kellett bekkelni a legforróbb órákat! Épp kinyitottam újra a szemem, amikor egy kerékpáros húzott el mellettem. Nem helyi volt a ruhája alapján, de csomagja sem volt. Talán a fiatalember is a kéktúrát járná? Egy zivatarfelhő a közelemben húzott el, szinte vágyakozva gondoltam arra, hogy én is kaphatnék belőle egy kis zuhanyt, de még a széle sem kapott el! Komótosan összekészülődtem, és három után pár perccel továbbindultam.

 

Poros földutakon baktattam a mezők között, aztán elhaladtam a Szásztanya birka és szürkemarha karámjai mellett, a következő pihenőre a Zsombékos katonás rendbe ültetett nyárfaerdejének peremén álltam meg. Leheveredtem a legszélső fák árnyékába és itt is ejtőztem egy nagyobbat. Negyed öt felé továbbindulva átvágtam az erdőfolton egy dagonyás földúton és ismét kiértem a zsombékos, szittyós mezők közé, megint a fejemre tűzött a délutáni nap. Na, itt gondoltam azt, hogy erre a napra már elég! Tőlem talán másfél kilométerre már láttam a mezőkön a gázfogadó állomást, arra kellett volna folytatnom az utam. Leültem egy pihenőre, aztán észrevettem, hogy újabb zivatar közeledik.

 

 

Délutáni égkép

Közeledő zivatar. Itt tértem le az útvonalról és vertem sátrat pár száz lépésnyire innen.

 

Körülnéztem, hol tudnék sátrat verni: több közeli bokorcsoport is kínált erre lehetőséget. Nem a legközelebbit választva elgyalogoltam a kiszemelt helyig, és öt felé felállítottam a sátrat. Behúzódva megnéztem, mennyit mutat a GPS: 109 km-en állt a számlálója, pont 400 méter szinttel. Tehát ezen a napon alig 22 km-t jöttem, 78 méter szinttel! Többet akartam menni ezen a napon, nagyjából 30 km-t, hogy az utolsó napra maradjon kb. 20 km, de úgy néz ki, a következő nap kell majd bepótolnom azt, amit nem tettem meg ezen a napon! De akkor tényleg napkeltekor kell indulnom! Be is állítottam a telómon az ébresztés 2:45-re, megvacsoráztam, aztán egy rövid zenehallgatás után nyolc felé el is tettem magam másnapra. Tudtam, hogy hosszú menetelés vár majd rám, ráadásul döntő többségében aszfalton!

 

Túranapom trackje:

- trekk -