Mindenki tudja, hogy deged a fa ajtó, de kevesen tudják, hogy miért.

Elmagyarázom.

A fa egy hidrofobikus anyag, azaz felveszi a környezete nedvességét, ha az nő, és leadja, ha az csökken.

 

Egy 1o% nedvességtartalomra kiszárított fa, nagyon száraz környezetben 6% relatív páratartalommal rendelkezik (a levegő 3o%-os páratartalmánál, 2o C fokon), nagyon nedves környezetben (8o-9o%) a relatív páratartalma 15%-os.  Ez egy folyamat, vannak olyan fafajták, amelyek gyorsan reagálnak a környezetük nedvességére (puhafák) és amelyek lassabban (keményfák). A fa pórusainak részleges lezárásával ezt a folyamatot lassítható, de ha hetekig nedves környezetben kerül a faanyag, akkor mindenképpen megnő a relatív nedvességtartalma- bármilyen kezelést kap. Kivételt képeznek az olyan egzotikus fafajták, amik mocsaras környezetbe nőnek és telitve vannak olajokkal (masaranduba, teak, stb). 

 

A nedvesség növekedésével a fa térfogata is megnő, azaz hevenyedik (deged), a csökkenésével zsugorodik. A magyarázat az, hogy szerves anyag lévén, a víz felvételével a sejtfalak micellái távolodnak egymástól. A degedés a 3o%-os relatív páratartalomnál a maximális, kiszárított faanyag ennél többet nem tud felvenni. 

 

Csakhogy fa egy inhomogén és anizotróp anyag, a külömböző anatomiai irányokban másképp reagál a nedvességre. 

Belinkeltem egy képet: be van rajzolva a szállírány, a sugárirány és a húriránya egy rönknek.

A degedés a száliránynál kicsi, a sugáriránynál közepes és a húriránynál nagy.

Fenyőfa esetén ez o.2- 3- 6 százalékot jelent, keményfánál o.5 - 6 - 11 százalékot (3o%-os telített nedvességtartalomnál).

Amikor a fűrésztelepen feldolgozzák a rönköt deszkának, lehet radiális (sugárirányú) és tangenciális (húrirányú) vágást végezni. Ezt könnyű ellenőrizni: ha megnézzük a deszka lapját, a radiális vágás sűrűszálú , a tangenciális gyérszálú (floaderes). 

 

Vegyünk egy fenyőfa ajtófrizet, ami 12cm széles és 4cm vastag. 

 15%-os relatív nedveségtartalom mellett (ami a telített nedvességtartalom fele- és a degedés kb. lineárisan nő a rel. nedveségtartalommal),  ha radiális vágású, akkor szélességben 1.5% hevenyedik, ha tangenciális vágású akkor 3%-ot.

A 12cm széles tangenciális friznél 3%, az 3.6mm -res hevenyedést jelent.

Egy ajtón két fríz van. Ami összesen +7.2mm méretnövekedés.

De ott van a tokozat is, ami legalább 6cm széles  ha gerébtok, tehát ha a két függőleges tokprofilon (ami ugyancsak 12cm széles) is van még egy 3.6mm-res hevenyedés (de ennek csak a felét kell figyelembe venni, merthogy a fallkáva fele is hevenyedik a tok), tehát a tok hevenyedése 1.8mm.

Az összesen 9mm. 

Kétszáz éve, az ajtókat úgy gyártják, hogy a hézag a két tokprofil és az ajtólap között 6mm (erre van készítve minden vasalat, zárbetét, ellendarab, sarok, profilozó kések, stb). 

Magyarán, tangenciális vágású pallóból készült (még akkor is ha rétegelve van két tangenciális colosból), nem szabad ajtólapot gyártani. 

Illetve tangenciális és radiális vágású elemeket nem szabad vastagságukban összeragasztani.

 

Radiális (sűrűszálú) palló esetén, csak 3mm a hevenyedés, ami belefér a 6mm hézagba.

 

Szóval: 

Ha szorúl az ajtó nyáron nedves időben, akkor ki lehet gyalúlni belőle egy falcgyaluval (a zárbetét falcán), de lehet, hogy a téli fűtési szezonban, a zár nyelve nem fogja elérni a záródarabot a tokon. Ezért a sarkokat is ki kell cserélni, olyanakra amelyek legalalább egy irányba állíthatók. Ezek a négycsapos befúrós sarkok. 

 

Vagy olyan ajtót kell vásárolni, ami radiális vágású frizból készült. 

A csapok ugyebár szálirányban illeszkednek a frizekhez és a hevenyedésük elhanyagolható.