bajkálifóka
2016.07.27
|
|
0 0
16052
|
Dsida Jenő: Sajnálom őt...
S néha messzebbről látom őt, aki most hozzátok beszél. Látom, amint a hűvös szalonban lassan cigarettára gyújt s fáradtan csöppen ajkáról a szó.
Látom arcán a kora ráncokat, látom kusza erőtlen haját. Látom, amint lemegy a lépcsőn, s a kövezeten kong a lépte, s a háta csüggedten előre hajlik, s a két karját lóbálja szerencsétlenül.
Látom, amint egyedül baktat keresztül a sötétedő sétatéren. Felöltőjét nyitogatja a szél, s kajla kalapja ereszként csurgatja az egyhangú, tavaszi esőt -
És olyankor nagyon, nagyon sajnálom őt...
|
|