SNP Kamzík-Pezinská Baba

Második nekifutásra (az elsőnél a Dácsia gyors késése miatt visszafordulhattam Tatabányáról..) álmosan ülök a vonaton Rajka felé menet, Tatabányán átszállás az első Talent egységbe, mert a második csak fél óra múlva megy. Győrben átszállás a másik szintén Talentből álló vonatra amely Rajkáig vitt. A vicc kedvéért a Dácsia most pontos volt, Hegyeshalom második vágányának peronján ott díszeleg az én vonaton mellett...na de legalább így tutira mentem. Rajkán sietés a buszhoz, gyors telefonálás még az országban vagyok. Rusovcénél majd Pozsonyban is két buszos átszállás, majd trolival értem fel egész jó időben Kolibára, majd tettem meg a rövid emelkedős szakaszt a túrám múltkori befejező pontjához a Kamzíkhoz. Idővel is jó álltam, 9:35-t mutatott a vekker.

 

Rutinból elindultam tovább az aszfalton, de nem sokkal később jöttem rá, hogy marhára nem a piroson haladok. Visszamentem a büfékhez megnéztem a táblát, elindultam lefele, megint egy fals úton. Ekkor már kezdtem ideges lenni, mert 15:52-kor ment a túrám végpontjáról a busz és már 10 óra is elmúlt, a kettő között meg egy diszkrét 25 km-es piros vonal húzódott a térképen. Az egyik büfében 2-3 nyelven és kézzel-lábbal végülis útbaigazítást kértem és kaptam, így már a jó útra térhettem rá negyed 11 körül. A vicc az, hogy ott mentem el mellette, de a letérés nem volt jelezve, csak kb 50 méter után jött meg az első jel.

 

1. a második kiérő pozitív hozadéka volt, hogy lehetett szép képeket lőni a toronyról

Így már sietősebb tempóban haladtam tovább, az egyre melegedő időben. Sorra hagytam mögött az útjelző táblákat, az Országos Kéktúrás jellegű útvonalon. Egy helyen szép kilátás nyílott a Kamzíkra, a túrám során utoljára. Kisvártatva Spariská-t mutatta a tábla amelynek a Kamzík táblája elég riasztó időadatokkal demonstrálta, de nekem sikerült a szintdőnél kevesebb idő alatt lejárnom az utat. Innen aszfaton haladtam Fehér keresztig (Biely Kriz). Spariská után nem sokkal belra letérve egy jó kis forrás volt "nepítná" (nem iható) felirattal, de mint a soraim is mutatják életben maradtam tőle. Egy nagyobb pihenőhelynél balra tértem, majd enyhébb emelkedőket leküzdve jutottam el a Fehér kereszthez, Kamzíktól 10 km-re. Itt egy szép nagy rét van, melynek szélén turistaház (?) található. A házikóban lehet kapni egy szerényebb kocsma étel és italkínálatát, az idős bácsitól kértem és kaptam pecsételést a füzetembe. Igaz nem írja elő ezen a ponton a füzet a pecsétet, de jól mutat a lapon.

 

2. szép réten kilátás a Kamzík felé

3. forrás

4. Fehér kereszt nagy rétje

 

Egy párizsis zsemle gyors elmajszolása után mentem tovább, a tábla 14,6 km-t és 4 óra 10 percet mutatott a túrám végpontjára, Babára amit még mindig sokalltam, így gyorsan tovább is álltam. Az aszfaltról kb 200 méter után a túra ösvényre tér és maradék útra döntő többségében ott is marad. Erdőben haladnak a kilométerek, ritka az irtás. Találkozok két fiatal lánnyal a Salas nevű helyen, ahonnan cirka 7 kilométeres út Szentgyörgy (Svaty Jur) városa, ezzel a verzióval is számoltam régebben (mármint itt fejezem be a túrát és lemegyek a kék jelzésen a városba), de örültem hogy elvetetettem az ötletet. Megint emelkedés következett és nemsokára a Somár bokros, gazos gerincútján találtam magam, ahonnan már ha takarásban is de nyílott azért szép kilátás a környező területekre. Somár táblánál élesen jobbra tértem, majd jó 20 perces út után lyukadtam ki Tri kamenné kopce igazoló füzet ellenőrőz pontra 565 méteren. Maga a hely utak találkozási pontja, az aszfaltos úton a haladást sorompó gátolja az északi irány felé. Itt már Babára egészen szimpatikus időadatot írt a tábla, tekintve, hogy már 14:38-at mutatott az óra ezt megelégedve vettem tudomásul.

 

 

5. Salas, letérési lehetőség Szentgyörgy felé. A két tábla közötti magasságkülönbség 10 méter :)

6. ritka erdőirtásos rész

7. Somár 1.

8. Somár 2.

9. Tri kamenné kopce után az ösvény

10. kilátópont Konské Hlavy-nál, a szemköti völgyben van a túrám végállomása

Tovább menve az ösvényen egy jó fél óra múlva egy szép kilátópontot találtam a Konské Hlavy nevű helyen/hegyen. Innentől meredek lejtők következtek, majd az út nemsokára befutott Pezinská Babára. Maga a hely szebb napokat is látott, igazából nem volt nyitva semmi (büfé, turistaház stb). A táblánál lemértem, hogy 5 óra 21 perc alatt tettem meg a papíron 24,6 km-es utat. Egy elhanyagol buszmegálló (melyet magam sem hittem hogy használnak) mellett baktattam le a főútra, gondoltam majd ott lesz a megálló. Nos, az sehol nem volt, de viszont az út mellett nyitva tartó éttermet találtam, ahol pecsételtettem és kézzel-lábbal elmagyarázták, hogy az elhanyagolt megálló az a megálló amit keresek, sőt azt is megmondták, hogy az utolsó busz 16:05-kor megy Bazin (Pezinok) felé. Ezt furcsáltam de rájuk hagytam. A másik dolog amit furcsáltam, hogy ilyen világvégi helyen miért menne egymás után 13 percre két busz, amikor napközben meg alig van egy-két időadat a menetrendi mezőben? De mondom, ezt írta a kereső, csak nem volt homokszem a gépezetben.

 

Visszatértem a megállóba, 15:52-kor semmi, de még 16 órakor sem. Megnéztem a menetrendet és a 15:52-es busznál bekarikázott 6-os szám szerepelt, pedig a keresést nem szombatra állítottam be, mivel hétköznap voltam ott. De mondom nem gáz, Bazinba a 16:05-össel is ugyanazt a vonatot érem el. Nem tudtam mi a helyi szokás, így kisétáltam az útra, mondom intek a busznak ha jön (itthon van olyan hely ahova nem megy be a busz, ha távolról nem lát utast), biztos ami biztos. Jött is 1-2 perc késéssel, be is fordult a kis U alakú útra az elhanyagolt megállóhoz. Egészen kis, max 15-20 személyes mikrobusz volt. Légkondi nuku, de legalább van járat. A késés le lett faragva (szerintem direkt van, mert a legközelebbi túrán ugyanezzel a busszal Malacka felől jövet, ugyanúgy volt 1-2 perc csúszás), sőt előbb is értünk le a vasútállomáshoz. Gyorsan jegyet váltva mentem a peronhoz. Az állomás elrendezése magyar szemmel furcsa, az állomás szélső vágányai peronosak, középen 2 vonatfogadó vágánnyal. Óramű pontosággal futott be az emeletes vonat Nagyszombat felől, amelynek emeleti komfortját (wifi, konnektor (azóta sem tudom hova lett a töltőm dugója)) Pozsonyig élvezhettem. Újabb gyors jegyváltás után a Regiojet-tel Komárno-ig utazva, majd a magyar Komáromba átéstálva tértem vissza az országba majd vettem hazafelé az irányt.

 

 

11. Pezinská Baba, az út Bazin felé nézve az étteremtől

12. a piros folytatása észak felé, amely a következő túra "anyaga"

13. magyar szemmel furcsa elrendezésű Bazin állomás (amúgy még van sok hasonló jellegű arrafelé)

Ezen kívül azóta már voltam 2x3 napos sátrazós túrán (tehát nem adtam fel a dolgot, megvan már a 769 km-ből kb 132), majd írok azokról is, sűrű a programom mostanság.