Nekem még hiányérzetem volt, úgy éreztem hogy egy csomó mindent még nem láttam, ezért kezdtem el másodszorra is, a helyzet pedig adott volt:

Megkérdeztem a két gyereket hogy hova szeretnének visszamenni még egyszer, melyik az a hely ahol a legjobban érezték magukat a kéktúra során, ők pedig Galyatetőt mondták, a Táncoló Kecskék fogadót.

Ott rendeztünk egy afterpartyt, ott kapták meg a jelvényeket is.

És így egy Galyatető-Mátraháza közös túrával kezdtem újra, az első pecsétem a Galyatetői volt, egy '82-es évjáratú füzetbe.

Harmadszorra azonban már én sem tervezem, de sok szakaszt jártam be azóta, és fogok is. Szerintem már minimum meglenne a bélyegzők harmada harmadszorra is.

 még Nyírjes felé kellett menni...