Sok oka volt, hogy eddig nem írtam, kezdve a belépési azonosító vesztéstől, a túl elfoglalt voltamon át a lustaságig, ha benéztem, nem volt mihez szólnom, ha szóltam volna nem tudtam, offolni sem akartam, fogalmam sem volt hogyan meséljek túl nagy offolás nélkül... mindegy. Most újra visszataláltam kicsit, szívesen megosztom az élményeim. Azt sem szeretném, ha felvágós, menőzős lenne szövegem, akik ismertek, talán tudjátok hogy nem ilyen vagyok. Rég vágytam kaliforniába, bár azt gondoltam, hogy álom marad, a sors megajándékozott a lehetőséggel, én pedig, mi pedig nem hagytuk ki. Nem volt könnyű az eleje, de azt hiszem megérte.

 

Fura, nagyon sokszor nézegetem a 307SW képét, kicsit hiányzik... néha nagyon hiányzik, amikor elvitték, azt az egész család megkönnyezte. Más, amikor egy új autóra vigyázol, garázsban tartva, néha becézed, egy-egy ügyes voltál kicsúszik a szádon mielőtt otthagyod a garázsban. Itt nem ez van (még nekünk sem), az autók amúgyis tárgyak, amit ha kell veszel, használod, eldobod... A volvónkra sem vigyáztak annyira, sok kicsi horpadás, meghúzás nyoma van rajta, ugyanakkor a klíma és az utak sokkal kíméletesebbek az itteni autókhoz.

 

Offolni nem akarnék, de minden válaszra szívesen válaszolok (és fogok is), jól esik Veletek beszélni, mégha messze is vagyunk most egymástól. Ha valakinek tudok segíteni avval hogy itt vagyok, szóljatok nyugodtan.

 

Martinka, bevonzottál, kétségtelen :-) pár napja szenvedtem megint a belépési kód miatt, de végül megoldódott. 

 

Honvágyam nekem azt hiszem nincs. Három hónapig egyedül voltam, az nagyon rossz volt, idén 25 éve hogy megismertem a feleségem, 18 éve nem voltunk külön pár nap, egy-egy üzleti utazás miatti héten kívül. Most meg 3 hónap? Nem is a gyerekek hiányoztak, hanem a feleségem. Minden nap beszétünk, egy-egy órát, de sokszor volt hogy több órát, akár 2-3-4-et. Kiderült, hogy nem tudunk egymás nélkül élni, most még jobban értékeljük egymást. A feleségemnek hiányzik néha a család, ő 40 évig a szülei közelében élt, én voltam kollégista, korán elvesztettem apám, katona is voltam... értitek.

 

Akcentus fura dolog, nincs senkinek a családban :-) de ismerek olyanokat, akik egy hét után már amerikajiassan beszélnak magyarul :-) Gyerekek más más módon tanultak angolul, vagy amerikaiul, vicces eredménnyel, de kétségtelenül 11-12 évesen még hihetetlen hatékonysággal. Nekem volt használható nyelvtudásom, végig arra alapoztam, a gyerekeknek a 4-5 év német mellett, az utolsó évben volt kezdő angolozás, ennyivel érkeztek, "máj ném isz dzsudit". A feleségem az egyetemen tett középfokú nyevvizsgát, de nem használta, végül megtalálta a módját, hogy belejöjjön, most (ebben a percben is) interjúzik, 3. kör egy bankban.

 

Én egy egészségbiztosító és kórházhálózatot üzemeltető cégnél dolgozok, több mint 10 millió ügyfelük van. Informatika a téma, most szolgáltatásmenedzsmentben, folyamatfejlesztési csoportnál, jó fizetésért. Nincs köze az itthoni bizniszhez, de hamarosan beindítom az itteni dolgaimat, most is pont dolgozok mellékesben egy szilikonvölgyi épülő ház informatikai hálózatának tervezésével, beüzemelésével, jónak tűnik, 6 belső 3 külső wifi access pointtal, méregetek a műszereimmel, beállítgatok távolról, nem egy megerőltető, de jó pénz van benne úgy tűnik. Szorgoskodom, hogy a kis családomnak mindent megadhassak amit lehet. Kérdezz még nyugodtan :-)