Végeztem a Homokvihar c. könyvel, lássuk a véleményemet, kívülről haladva befelé.

 

A borító az utóbbi évek leggyengébb alkotása, az első könyv elején az elefánt is a rajta lovagló nő is anatómiailag hibás. A színek kavalkádja jellemzi mind a két könyv borítóját, már-már az átláthatatlanságig fokozva a káosz érzését. A második könyv elején gubbasztó kínai és/vagy indiai démon alakot nem tudom hova tenni, semmi köze a könyveben olvasottakhoz. Mióta a Studium plusz adja ki a könyveket, nem sikerül egy épkézláb borítót sem terveztetni, talán kellene áldozni a busás haszonból valami normális művészre, és akkor lenne minőségi borító.

 

Jöhet a belbecs, ha van ilyen... SPOILER ALERT!

 

A jó hír az, hogy nem kolostoros történet, a rossz, hogy akár egy kolostorban is játszódhatna... Annyira nem erőlteti meg magát az író, hogy leírja mit is látunk, hol is járunk épp, hogy a Thar sivatag helyett a Népligetben is történhetnének az események, nincs különbség. Korábban pont az volt a védjegye a Laci bának, hogy szinte éreztem a bombay-i meleget, az árus büdös szájának a szagát, mert annyira részletgazdagon tudott írni. Persze, mit kell leírni egy sivatagon, van homok, nincs víz 'oszt jó napot! Na de kérem, pont ez lenne a lényeg! Szépen írni a szép tájról és az abban történt szörnyű eseményekről! De mint már többen többször megtárgyaltuk, már erre sem ad az író. Mint ahogyan a kulturális utalások és leírások is eltűntek a művekből. nem akarja már az elménket pallérozni, csak a suskát számolni...

 

A cselekményről egy-két szó. Kiszámítható, a szentember kiléte számomra a megjelenésének pillanatában egyértelmű volt, s miután vagy kismilliószor hangsúlyozta, hogy a homokon kívül semmi nincs a sivatag azon részében ahol vannak, egyértelművé vált, hogy maga a homok a kincs (bár én azt gondoltam, hogy valami különleges üveggyártás körül fog forogni a sztori). A szereplők nagy része lóg a levegőben, megjelennek, majd eltűnnek miután elmondták a történetvezetés szempontjából fontos két mondatukat. A rendőrség szerepeltetése - mint mindig - komikus, s nem kicsit hajaz Agatha Christie és Conan Doyle által megírt tejbe tökű, semmit nem értő és a nyomozó főhős után kullogó buta barmokra.

 

A könyv végén nincs a szokásos infó a következő műről, de az utolsó oldalon olvasottak lebiggyesztették az ajkaimat... Megint megy Tibetbe valami buzi könyvet olvasgatni, tehát ismét kolostoros sztori jön...

Ami viszont pozitív - hogy ilyen is legyen - hogy az Orsis könyveket nem erőltetik. Az egy vakvágány volt, belátták ők is.