KASSÁK LAJOS: VERSEK

 

Alig tudok szólni hozzád - mondod - mérlegre teszed a szavaim

és belenézel a szemeimbe hogy megremegek előtted

nem szolgálónak születtem fiatal vagyok még a nehéz munkára és

szeretnék erős és egészséges maradni eljövendő gyermekeim

részére

mit adjak hát néked hogy megbékélj velem - kérdezem - kit

állitsak melléd hogy ápolja arcod rózsáit s felborzolt ruháid

gondosan rendbehozza

olyan az ember amilyennek az életben megformálódott kezeim

hozzászoktak a szoritáshoz és szögletesek és mezitelenek a

szavaim amik pedig miattad hangzanak föl hogy dicsérjenek

és kedveskedjenek neked

sokszor észrevettem már egészen más az amit kimondok mint

amit elgondoltam rólad hogyanis fejezhetném ki szavakban

a két élő kezem érintését

lásd együgyü ember vagyok akit elvaditottak a rossz esztendők

és bizonytalanná tettek a csalódások

de mit jelent mindez ha mégis azt mondom kedvemre való vagy

és nem szeretnélek elvesziteni

szerelem ez vagy gyülölet nem tudom de hallod az eltévedt nyájat

ott jár a téli mezőben ő is a mi keserveinket bégeti.

 

Nyugat ˇ / ˇ  1928 ˇ / ˇ  1928. 2. szám ˇ / ˇ  KASSÁK LAJOS: VERSEK