A nyugdíjat meg én fizettem helyette.

Erről eszembe jut a régi zsidó vicc miszerint az alamizsnás meg a gazdag emberhez, és a lépcsőházban összetalálkozik a másik alamizsnással, aki már kifelé jön, és odaszól az érkezőnek:

- nem is menj tovább, nem éri meg a lépcsőjárást, ez a gazdag zsidó korábban mindig 10 fityinget adott, de most csak kettőt ad, nem éri meg a fáradságot.

mire az érkező:

- már pedig én akkor is felmegyek, mit képzel, majd pont én fogok neki adni akár két fityinget is?