Mindenkinek más, hogy mennyit megy egy-egy látnivalóért. Mi azért úgy szoktuk betervezni a szállást, nyaralást, hogy tudjuk, mi az, ami elérhető közelségbe kerül. Mert mi sem tétlenkedünk, de marad legközelebbre is, és ez nem baj. A kirándulások jók, hogy az ember belekóstoljon, akar-e belőle többet. Megnézi délt és beleszeret vagy megnéz egy szigetet és legközelebb az egész nyaralást oda szervezi. Hogy kinek mekkora távolság az elfogadható, az nem egyforma. Van, aki azt mondja, tök jó az utazás, hiszen az alatt is élvezem a tájat és megállok útközben, megnézek ezt-azt. Van, aki nyugisabb, pihenősebb, van, akinek az utazás stresszes, nincs klíma, nyűgösek a gyerekek, akármi... ő a szívéhez kap, hogy lehet ennyit utazni? Velencébe nem mennék át, de azért, mert az egy egészen más világ, az egy külön történet, egy olasz nyaralást is meg kell/lehet próbálni, bár a Horvátországot kedvelők a kristálytiszta víz és a gyönyörű partok után nemigen kedvelik a napernyős-homokos beach fílinget. Egy-egy húzósabb nap szerintem belefér, de azért tényleg kell a határ. Nem csak a bosnyák :))

Amúgy meg  mindegy, csak induljunk mááááár! Még 45 nap és Dubrovnik nekünk biztosan benne lesz a cavtati szállással (Velence pedig volt tavasszal a karneválon)  :)))