A topik eredeti céljára való tekintettel írom meg, velem megtörtént, hogy meztelenre kellett vetkőznöm orvosi vizsgálaton. Méghozzá nem is egyszer. De ez már régen volt, 30-40 éve, még az elmúlt rendszerben. Biztos vagyok benne, hogy ma már ez nem gyakorlat. Viszont a mai napig nem tudom, hogy mi értelme volt az egésznek? Ha van valaki, aki akkoriban praktizált, megírhatná, hogy miért volt ez így.

 

Röviden: Idő a ’70-es évek vége, a ’80-as évek eleje. Akkoriban (6-16 éves korom közt) igazolt úszó voltam. Félévente sportorvosi vizsgálat volt. Olyankor a sportorvos kijött az egyesületbe, nekünk pedig 1 órával előbb kellett az edzésre menni, hogy a kezdésig meglegyünk a vizsgálattal. A sportklubban volt egy kis orvosi szoba, előtte egy még kisebb váróhelységgel. Csak két öltözőpad volt benne, az a fogasos fajta. Erre voltunk úgy 14-16-an, mindnyájan 3. osztályos (kb. 9 éves) fiúk. A lányok is nagyjából ennyien voltak a csoportunkban, de nekik mindig a rákövetkező napon volt a vizsgálat. Szóval ebben a szűkös helységben, egymás szájába lógva kellett levetkőznünk.

 

Új orvos volt. Pontosabban nekünk új. Férfi. Sose láttuk még. Amúgy szimpatikus. Kedvesen beszélt velünk. Kijött a váróba, bemutatkozott, és azt mondta, vetkőzzünk le, aztán kettesével menjünk be. Annak rendje-módja szerint mindenki alsógatyára vetkőzött. Addig ugyanis (mióta 3 éve úszó voltam) az volt a szokás, hogy a vizsgálatkor csak alsógatya lehetett rajtunk. Mi a barátommal másodikként mentünk be. Így nem hallhattuk az első két fiú "élménybeszámolóját", miszerint az orvosi vizsgálat ezúttal meztelenül zajlik.

Amint beléptünk, azt kérdi a doki, „Ti is miért nem vetkőztetek le odakinn”? Nem jöttem rá, mire céloz. Értetlenkedtem. Mutattam, még a zoknimat is levettem. A pappírjaimban ugyanis szerepelt azaz óriási lúdtalp, amit minden alkalommal szemrevételeztek. Ám a doki csak mondja a magáét: „Kérlek, vetkőzzetek le rendesen”! Még akkor sem jöttem rá, mit akar. Mondom le vagyok vetkőzve, csak ez az egy szál alsógatya van rajtam. „Vedd le az alsónadrágod te is!” Mi van? Meztelenre kell vetkőznöm? Ez most komoly? És mi az, hogy én is? Tán levette valaki az alsógatyát? De hát, az nem lehet más, csak a barátom…?! Én álltam elöl, a barátom a hátam mögött. Hátranéztem. De már előre tudtam, mit fogok látni. Közben ugyanis leesett a tantusz. A barátom addigra meztelen volt, ő elsőre felfogta, mit akar a doki, és közben már le is vette az alsónadrágját.

 

Igazából nem is éreztem kellemetlennek, hogy a vizsgálat alatt meztelenül kell lennem. A helyzet sokkal inkább a furcsa és szokatlan volt, mintsem kínos. Kicsi voltam még, és különösebben nem is szégyellős. A doki pedig férfi. Ráadásul a barátommal amúgy is mindennap láttuk egymást meztelenül a zuhanyzóban. Számomra így elsősorban "csak" meglepő volt a szituáció, mert váratlanul ért. Később, mikor magunk közt kitárgyaltuk az orvosi vizsgálatot, egyik fiú sem mondta, hogy szégyellte volna magát, bár ez semmit sem jelent.

 

Maga a vizsgálat mindössze a következőből állt: magasság mérés, testsúly mérés, szív meghallgatása a fonendoszkóppal, pulzusmérés, vérnyomásmérés, mellkas lecentizése, hogy mekkorát tudunk lélegezni. Ezután 30 db négyütemű fekvőtámaszt kellett végezni, majd újra pulzusmérés, vérnyomásmérés és fonendoszkópos hallgatózás. Ennyi. Semmilyen nemi szervekkel kapcsolatos vizsgálat nem volt. Nem vettem észre, hogy direktbe azt nézegette volna, nem fogta meg, semmit sem csinált vele.

Később, az elkövetkező sportorvosikon is meztelenre kellett vetkőznünk. A vizsgálat maga ugyan ez volt. Még pár alkalommal ez az orvos tartotta, aztán jöttek mások. Ki egyszer, ki több alkalommal. Sokszor volt köztük doktornő. Előttük is meztelenre kellett vetkőznünk. Mi pedig szépen megszoktuk, hogy félévente jön egy meztelen sportorvosi vizsgálat.

 

Úgy kb. 12-13 éves korunktól kezdett minket zavarni, különösen ha épp egy doktornő tartotta a vizsgálatot. Nekem akkor lett kínos a vizsgálat, mikor a nemi szervemen elkezdtek meglátszani az érés jelei. Ráadásul addigra a mérete is nagyobb lett, és a négyütemű fekvőtámaszok alatt, össze-vissza csapongott. (Abban az időben kifejezetten szégyellős lettem, még az addig megszokott, természetesnek vett szituációk is zavarba hoztak. Hirtelen ciki lett, ha otthon a fürdőszobába bejöttek a szüleim, vagy a testvéreim, reggelente az öltözködéskor már nem szívesen vettem le előttük a pizsamámat, de kínos lett az edzések utáni meztelen zuhanyozás a többi fiúval, illetve az úszónadrág egymás előtti átvétele az öltözőben.) Akkoriban a férfi orvosok előtt is szégyelltem a meztelenre vetkőzést, bár kevésbé volt ciki, mint a doktornők előtt.

Aztán mikor a nemi szervem elérte végleges kinézetét, valahogy elmúlt a szégyenérzetem, és ugyanúgy nem zavart ha meglátja valaki, mint azelőtt. Se a családban, se az edzésen nem volt többé gondom a meztelenre vetkőzéssel. A férfi orvosok előtt sem jöttem már zavarba, a doktornők előtt (a fiúk többségéhez hasonlóan) pedig inkább poénra vettem a szituációt.

Igazából csak a testi érésünk másfél-két éve alatt "izgultunk" azon a sportorvosik előtt, hogy aznap doktor, vagy doktornő jön? Az egyiknek a fiúk, a másiknak a lányok "örültek". Legalábbis én így éltem meg. Az volt a csúcs, amikor egyszer nekünk, fiúknak egy doktornő tartotta a vizsgálatot. A csajok óriási megkönnyebbülésére. Aztán másnap, mikor rájuk került a sor, már nem voltak olyan vidámak, mert a várt doktornő helyett egy férfi doki érkezett.

Nekem 16 éves koromban kellett utoljára meztelenre vetkőznöm a sportorvosin. Azért ekkor, mert a következő évben abbahagytam az igazolt sportolást. Ezért nem tudom, hogy ez a fajta meztelen vizsgálat meddig volt gyakorlatban, sem a gyerekek életkorát, sem a naptári évet tekintve. (Számomra 7 éven át, 9-től 16 éves koromig tartott.) Abban biztos vagyok, hogy ma már ez elképzelhetetlen. Sokat változott a világ. Szerintem országos botrány lenne, ha manapság egy gyereknek meztelenre kellene vetkőznie egy szabvány orvosi vizsgálaton, legyen az iskolai vagy sportorvosi.

 

Azóta sem értem, hogy fenti vizsgálatokhoz miért kellett meztelenre vetkőznünk? Ráadásul évente kétszer. Gondoltam arra, hogy esetleg rátekintéssel ellenőrizték a herék leszállását a zacskóba. De akkor miért félévente, úgy tudom, ha a herék egyszer leszálltak, akkor már nem mennek vissza? És akkor a lányokon vajon mit néztek? Biztos, hogy nem perverzitásról volt szó, vagyis nem meztelen gyerekeket akartak nézegetni. Ahhoz túl sok orvosunk volt, és ez esetben akkor mindnek, tekintet nélkül a nemére perverznek kellett volna lennie. Ráadásul soha a legkisebb ilyen jellegű panasz sem merült fel, a lányok részéről sem. Arra is gondoltam, hogy talán a normális nemi fejlődésünk nyomon követése volt a cél? Esetleg statisztika a nemi fejlődésről az életkor függvényében? Tudja valaki a választ?