Hát remeknek pont nem nevezném, sőt, azt kell mondanom, ilyen írást még én nem olvastam Fekete Istvánról, remélem, nem is fogok. Szerencsére a mellékletben jelent meg, online nem is elérhető, csak, ha az ember megveszi az újságot, így nem túl sokan olvashatták.

 

Aszongya:

 

"...az ellenforradalmas időket Fekete katonaként töltötte, s amikor sokan inkább szabadultak a fegyverektől, ő inkább csatlakozott Horthy Nemzeti Hadseregéhez, amelynek a húszas évek közepéig a tagja is maradt, s utóbb több írásában is méltatta e kétes emlékű testületet."

 

Nagy divat lett mostanában a horthyzás, ezt most nem lehetett kihagyni. Hát igen, engedelmeskedhetett volna Linder Béla, a kilenc napos hadügyminiszter felszólításának, aki nem akart többé katonát látni, és ő is elmehetett volna haza.

A hadügyminiszterről annyit, hogy a békekötés után átköltözött Szerbiába, megélte a királyságot, Titot, pedig ott hullott néha annyi fej, hogy nem győzték összeszedni, maga Aleksandar Ranković, az Elnök bizalmasa is alig úszta meg, Linder Béla azonban békésen túlélt mindenkit, Belgrádban halt meg 1962. április 15-én, és ott van ma is díszsírhelyen eltemetve. Több történész a mai napig őrzi a gyanút, hogy nem véletlenül - feladatot teljesített.

 

".... az ideológiája melletti kiállást igazolta az a forgatókönyv is, melyből 1941 őszén a Dr. Kovács István című film Is készült, a '45 után népbíróság elé állított Bánky Viktor rendezésében, Páger Antallal a főszerepben. "A faluról jött ember hintse itt szét a falu tisztaságát, hitét, erejét! "- hirdeti az igét az egyetemi tanár."

 

Evvel nem tudom, mi a baj, a magyar faluval eddig nem volt probléma.

 

Ja, igen. Bánky Viktor a népbírósági ítélet következtében (nem ezért a filmjéért, hanem egész munkásságáért) lenyomott három évet, ami aránylag enyhének nevezhető, ismerve a népbíróságokat. Ezután emigrált Münchenbe, Páger Antallal pedig még sok jó filmet láttunk.

 

"...kurzusmű a bécsi döntés után igen gyorsan, már 1940 novemberében színre bocsátott Hajnalodik is. A főszereplő itt egy magát románnak valló, anyja révén azonban félig magyar váradi orvosdoktor, aki így igazán hiteles ítéletet mondhat a románok uralmáról: -Ti sem uralkodni, sem parancsolni, sem engedelmeskedni, csak pusztítani tudtok, mint a férgek!"

Aki ismerte annak idején a királyi Románia hivatali rendszerét, az nem is igen mondhatott mást. Ceausescunak volt honnan meríteni. Ez volt az az ország, amire azt mondták, hogy az államformája a korrupció.

 

" A nap egyformán süssön mindenkire Erdélyben... aki megérdemli." - hirdette drámájában Fekete, ám a valóság sem Erdélyben, sem másutt nem alakult ilyen gyermekdeden, s ezt a második világháborút már pesti lakosként végigélő író is megtapasztalhatta az ostrom napjaiban."

 

Hát igen, Pelikán elvtárs is nehezen hitte el Virág elvtársnak, hogy az élet nem habostorta, és ezért kell neki tanúnak menni. De remélhetőleg az újságíró nem arra akar minket rávezetni, hogy a történelmi borzalmakat a békére semminél jobban nem vágyó, hétköznapi kisembereknek köszönhetjük...?

 

" Egyes beszámolók szerint derekasan viselkedett, és üldözöttek megmentésében is része volt, s hogy ez igaz lehetett, azt az is jelzi, hogy 1945 után is megtarthatta minisztériumi állását."

 

Na, igen, hát mesélnek ezt-azt, ki tudja, mi igaz, mi nem, mi itt nem azért olvasunk, hogy mentegetőzéseket hallgassunk, itt most a Nép olvas, az erre hivatott újságíró hathatós segítségével.

 

Persze, semmi sem tarthat örökké, népünk türelme sem, úgyhogy Fekete István, lett légyen emilyen vagy amolyan, 1949-ben már repült is a minisztériumból, nincs ám örökké Hawaii. Hogy miért?

 

" A történelmi, s pláne az egykorú valóság árnyaltságát és mély ambivalenciáit ábrázolni, de még tán észlelni sem képes gazdászíró ugyanis következetesen azt a világképet próbálta "komoly" műveiben is érvényesíteni, ami a Csít, s a nyomában sorjázó számos műben fellelhető alapokat jellemzi.... ilyen például ugyancsak pályázatnyertes regénye, az 1939-ben rögvest könyvsikerré váló Zsellérek is, amely a mából leginkább talán a Tüskevár fancsali és rosszízű előképe."

 

Hát a Tüskevárral meg már mi a baj? Nem tetszett már annak idején se...? Nem szeretjük a természetet?

 

"1939-ben a Királyi Magyar Egyetemi Nyomda magyar nemzeti szellemiségű regénypályázatán, melyre összesen 193 író küldte be pályaművét, a Zsellérek című regénye kapta a 3000 pengős első díjat. A Zsellérek népszerűségét mutatja, hogy 1939 és 1944 között hét kiadást ért meg, majd csak a rendszerváltozás után, 1994-ben jelent meg újra, csonkítatlan formában, mivel a regényben bemutatja a vörösterrort."

 

Ez már a Wikipédia.

 

Bizony, kérem a dolog úgy történt, hogy a Tanácsköztársaság egy kicsit mellényúlt a mezőgazdasággal, rendezett némi begyűjtést, (továbbiakat Rákosi elvtárs címszó alatt is tetszenek találni), és előidézett egy kis parasztlázadást.

 

Természetesen kulákagitációnak, vagy minek minősült, mármost a Monarchia idejében Magyarországnak volt 11 páncélvonata, erre az időre nem tudom, mennyi maradt, és azok mentek szépen rendet csinálni, mint Sztrelnyikov a Dr. Zsivágóban, ha látták a filmet.

 

A Zselléreknek annyi köze van a Tüskevárhoz, hogy két jó barát története ez is, más hasonlóság nincsen. A Tanácsköztársaság mindössze néhány epizód benne, de az egyik arról szól, hogy, mivel igencsak jöttek a gazdasági problémák, pénzt bocsátottak ki, aminek fedezete nem volt, mindenki régi pénzt akart helyette, hanem, aki nem fogadta el, annak halál járt.

Egy öreg paraszt kint a vásárban eladta, azt hiszem, az ökrét, a vevő evvel az új pénzzel akart fizetni, az öreg nem akarta elfogadni, a vevő jó magyar szokás szerint följelentette, most éppen a vöröskatonáknál, azok aztán nem kérdeztek semmit, kivitték az állomásra a páncélvonathoz, ahol az ottaniak se sokat tétováztak, hanem ott helyben az első fára fölakasztották az öreget, widerzé'n.

 

Én még a kilencvenes évek elején olyan kiadást tudtam megvenni, hogy ez a rész benne volt, de még vagy másfél oldal kötőjelekkel végig ki volt húzva, pedig azzal reklámozták, hogy ez már a teljes kiadás, 1945 óta, ugyanis azóta nem lehetett kapni.

 

"A politikai rendőrség, az ÁVO is bántalmazta emiatt. Szemét kiverték, szétverték a veséjét, és hajnalban egy katonai kocsiból kidobták a János Kórház mellett, ahol két járókelő találta meg."
/Wikipédia/

 

"...életrajzában nincs nyoma, s az írót utóbb jóval túlélő özvegy soha nem igazolta ezt a verziót, melynek igazát viszont az 1956-ban külföldre távozó, s az ezredfordulón a Vukot továbbmesélő ifjabb Fekete István hittel vallja."

 

Így a Magyar Narancs újságírója. Csak mondanám, hogy az ÁVH dolgairól, ugyanúgy, mint a Securitate, az NKVD, vagy a jugoszláv partizánok tetteiről a túlélők jó része semmilyen rendszerváltozás dacára, holtáig egy szót nem volt hajlandó mesélni, csak ők tudták, hogy miért.

 

De természetesen a fia, aki itthagyta a dolgozó népet, és nem átallott a Vuk továbbmesélésével próbálkozni, hát attól várhatjuk, hogy ilyeneket is előbb kitalál, aztán kitálal.

 

Azonban a cikk végül pozitívra hozza ki Fekete Istvánt, már az öregebbiket:

"...a gyermekkorára visszatekintő, s szerencsés módon 1914-gyel bevégzett Ballagó Idővel bizonyította be, hogy igenis író: légkörteremtő erővel rendelkező, a gyermeki dolgokban tisztán látó, de a szülőfalu, a völgyek és berkek meg az ábrándos kamaszkor táján túl elbizonytalanodó szerző. S miközben halála óta a kiadott életműve szinte a duplájára nőtt, pár egymás nyomába lépő nemzedék számára Fekete István megmaradt annak, ami már apáink-nagyapáink számára is volt: erős olvasmányemlékekkel szolgáló, jóféle ifjúsági szerző."

 

Az... mint az öreg hülye nagypapa: az utcára nem lehet kiengedni, mert nem találna vissza, de a kertben még elmetszeget-kötözget, nem ér sokat, amit csinál, de legalább elfoglalja magát, aztán majd úgyis elkapálják, utána meg elfelejtik.

Író még ilyen megemlékezést nem kapott-se azt nem értem, miért, se azt nem, milyen alkalomból. László Ferencnek hívják egyébként az újságírót, ha valaki hallotta a nevét.

 

Még egy: Gyallán született, azt írja Fekete Istvánról. Ógyalla létezik, Komárom megyének azon a részén, ami ma Szlovákiába esik. Valószínűleg született ott is néhány Fekete István, de az nem ő volt.

 

Gyalán, az már közelebb lenne, mert Somogy megyében van, ráadásul a környékükön, hanem az író Göllében látta meg a napvilágot, oda is vitték haza évek után Budapestről, ahol addig el volt temetve.

 

Ha már valaki tollat vesz a kezébe, legalább ennyit tudjon róla.

Egyébként mindenkinek ajánlom a Wikipédiát, az legalább ér valamit, és abból legalább azt is megtudjuk, mekkora író volt valójában:

https://hu.wikipedia.org/…/Fekete_Istv%C3%A1n_(%C3%ADr%C3%B…

 

Mindent én se tudtam:

"Évente kétszer-háromszor baráti társaságával napokra – vagy néha egy-két hétre – eljárt Erdélybe, a Börzsönybe, a Bükkbe, vagy egyéb vadregényes helyekre vadászni.

 

A barátok és vadásztársak többek közt a következők voltak: Kittenberger Kálmán, a világhírű Afrika-vadász, író és a Nimród című vadászújság tulajdonos-főszerkesztője; Csathó Kálmán, neves író, a Nemzeti Színház főrendezője; gróf Széchenyi Zsigmond, világhírű Afrika-vadász és író; dr. Vertse Albert, a Madártani Intézet igazgatója; Tőrey Zoltán, a Magyar Filmiroda igazgatója; gróf Wass Albert földbirtokos, író. "

 

Azt kell mondanom, a társaság író tagjainak meglepően hasonlít a stílusuk: annyira, amennyire egy srófra járt az eszük.