4. rész

 

Étkezés a vonaton

 

A lehető legnagyobb mozgékonyság miatt minimális cuccal utaztam, így legnagyobb részt kajának, innivalónak sem jutott hely, ezért a legtöbbször rá voltam szorulva a vonaton kapható élelemre. Persze amint már korábban írtam a hálókocsis utazásnál az étkezéseket is tartalmazza a jegyár, így itt szinte kötelező volt fogyasztani (minél többet, mivel minden "ingyen" volt :). Azért mégsem ingyen, mivel a borravaló még akkor is elvárt, ha éppen nem fizetsz semmit...

A Superliner Diner igazi nagyüzemi étkezde, 15 percenként van ültetés, és igyekeznek fél, de max. 45 perc alatt kirúgni a delikvenst. A Superlineren kívül volt szerencsém Heritage Dinerhez is, ennek egészen más a hangulata. A kiszolgálás messze az Empire Builderen (EB) volt a legjobb, a Crescent kicsit gyengébb, a City of New Orleans (CONO) kiszolgálásban jó volt, a Lake Shore Limited meg so-so (valahogy itt voltak a legfáradtabbak az emberek).

Reggeli: a reggeli választék nem volt rossz, a mennyiség első ránézésre nem sok, de aztán végül mindig elég volt. Én általában Railroad French Toastot ettem, hol így magában, hol a specialban (itt tojást is adtak, meg némi zöldséggel), persze sok sziruppal. Bár általában nem kértem kávét, de kaptam, és ha nem kértem utántöltést, akkor még töltöttek...

Ebéd: általában előre szólnak, hogy kell-e foglalás (nem mindig kell, de az igazi távolságiakon igen-EB, California Zephyr igen). Valahogy nem maradt meg bennem semmi érdekes az ebédről, nem fogott meg sehol. A mélypont a CONO volt, itt csökentett személyzet csökentett kínálattal ment: ebédre volt saláta, vagy szendvics... Viszont amikor zárás után (12:30! igaz érkezés előtt, de 3 órával) érkeztem, azért még kiszolgáltak. 

Vacsora: teszteltem az Amtrak Signature Steaket; valamiért ez is a EB-n ízlett a leginkább. A Medium Rare viszont mindenhol inkább Medium volt, bár gondolom ezt a mozgó vonaton nem olyan egyszerű elkészíteni. A roston csirke is jó volt, ráadásul még így is elég nagy adag (milyen lehetett korábban a fél csirke?). A CONO egyetlen pozitívuma, hogy bár este indul, de mégis lehet vacsorázni, ráadásul mivel indulás előtt 1 órával már be lehet szállni, így még Chicagoban le lehet tolni a salátát, vagy, na igen, szendvicset...

A sütik szuperek voltak mindenütt, a csokikrém, a cheesecake, de még a vanilia puding is elsőrangú volt.

Italból bármilyen soft drink ingyen volt, az alkohol paying (sör nem is fogyott, csak némi bor). 

 

Amikor nem volt (ingyen) alkalmam a dinerben érkezni, akkor jöttek a cafék, vagy külön kocsiban, vagy a kilátókocsi aljában. Érdekes volt ez utóbbi, akárhány kocsiban jártam, mindegyikben más volt a kialakítás. Itt kisebb kajákat lehet kapni, meg chipseket, ropikat, csokikat - olcsóbb ugyan mint az étkező, de egy sajtburger (igaz, elég nagy, Angus marhából) Pepsivel (nincs Coca...) 9,5 dollár (plusz, na igen borravaló). A hot dog viszont elég vacak, semmire sem elég, cserébe 5 zöldhasú.

 

Pozitívum, hogy mint szövetségi szolgáltató, az árak tartalmazzák az áfát, így nem kell agyalni, mennyit is kell még hozzáadni a díjakhoz.

 

A nagy távolsági vonatok sok helyen sokat állnak, ráadásul ezen helyek többségén, vagy a közelében van valamilyen étkezési lehetőség (sokkal olcsóbban), így ilyenkor mindig nagy volt a kirajzás. A kedvencem Portland volt, ott helyben is sikerült enni, de a vonatra is sikerült jó áron szendvicset szerválni egy helyes akcentussal beszélő ázsiai nénitől.