Múlt heti római utunk látnivaló, élményei:

 

1. nap
A tavalyi bergamoi horror repülés után kellemesen eseménytelen volt az utunk. A tavaly megismert sofőr már várt a kijáratnál. Sikeresen belefutottunk a délelőtti dugóba, több, mint 1 óra alatt értünk be a reptérről. Viszont a szálláshoz vezető útvonal felért egy autós városnézéssel. A külváros után egyszer csak előttünk termett a Szent Péter Bazilika kupolája, majd az Angyalvár látványa mellett dugultunk, hogy átguruljunk a Tiberis egyik hídján, el a Largo Argentina, majd a szanaszét feltúrt Piazza Venezzia mellett, ahol a körforgalomban araszolva volt időnk megnézni a Haza Oltárát, a Capitoliumot, a Forumok és a Colosseum kis darabkáját. Anyukámnak lelkesen magyaráztam, hogy mikor merre nézzen, merre mit lát. El volt bűvölve :) A Spanyol Lépcső tetején, majd az alatta lévő téren is jártunk, hogy a végén megérkezzünk a szállásra.

 

Ledobtuk a csomagokat, ittunk egy kávét, és nyakunkba vettük a Quirinalist. Az alábbiakat néztük meg: Sant'Andrea delle Fratte a meseszép angyalszobraival és hangulatos kerengőjével, Piazza Barberini a Triton kúttal, Santa Maria della Vittoria, Mózes kút, fennakadtunk a hétfőn zárva Sant' Andrea al Quirinale templomon (ez az aprócska részlet valahogy elkerülte a figyelmemet). A San Carlino lett az egyik kedvenc templomom a különleges mennyezetével, illetve a 4 kút sarkával. A Repubblica és a Santa Maria degli Angeli e Martiri bazilika után a Quirinale palota érintésével sétáltunk a Trevi kúthoz. Tavaly még újították, most végre gyönyörködhettünk benne. Anyukám egyik kedvence, így sokszor visszatértünk ide. Ebéd után elfoglaltuk a szobákat, kicsit pihentünk, majd újra útra keltünk.

 

 

Bóklásztunk a Corso és a Panteon közötti utcákban, szebbnél szebb tereket és zegzugos utcákat járva. Megcsodáltuk a Panteont, nézelődtünk a Piazza della Rotondán és az obeliszket cipelő kiselefántnál, majd a Santa Maria di Sopra Minerva templomban. A Piazza Navonán utat törtünk a tömegben a kutakhoz, próbáltunk kicsit nézelődni, de rengetegen voltak, így inkább átmentünk a San Luigi dei Francesi templomba. Kívülről eléggé jellegtelen, robusztus, nem is gondolná az ember micsoda szépséget rejt! Az egyik Caravaggio képet éppen restaurálták, így a folyamat egy részét is láthattuk. A templom belső is nagyon szép, gazdag aranyozású, de valahogy mégse hatott giccsesnek. A Campo dei Fiori és a Largo Argentina érintésével a Via Corson sétáltunk haza - útközben még bekukkantottunk a San Marcello templomba is.

 

Érdekes volt számomra, hogy mikor estefelé fáradtan nem volt kedvünk a zebra felé kerülni és csak át akartunk slisszolni az úton, pont egy rendőrautó fékezett le és engedett át minket a túloldalra, még mosolygott is a rendőr.

 

 

2. nap
Ismét egy látnivalókban, élményekben és kilométerekben gazdag napunk volt. Reggel gyors kávézás után indultunk a Vatikáni Múzeumokhoz, mivel 8:30-ra volt foglalásunk. Teljesen kihalt volt a belváros, az utcánkban egy felmosó autó tisztogatta a terepet, csak pár kutyasétáltatóval találkoztunk. Az utcánkból a spanyol lépcső felé kanyarodva szembejött egy elegáns idősebb, ősz hajú úr, olyan 65-70 körül kutyát sétáltatva. Széles mosollyal olaszul rám köszönt, hogy jó reggelt, és milyen szép vagyok! :))))) Az eszem megállt! Teljesen zavarba jöttem :))) Fiatal korában nagy szívtipró lehetett, az idősebb korosztály körében akár most is :))) Haláli élmény volt!
A Spanyol lépcső lábánál a bárkánál senki nem volt (tegnap csak a tengernyi embertömeg jelezte, hogy lehet ott valami...). Metróval mentünk a múzeumig, alig fértünk be a szerelvénybe. A turistákkal szemben a dolgozó rómaiknak már megkezdődött a napja.

 

A múzeumba pikk-pakk bejutottunk, negyed 9-kor már csak a múzeum felfedezésére kellett koncentrálnunk. Nekem a középiskola óta nagy kedvencem a Laokoon-csoport, most is nehéz volt elszakadni tőle. Persze az egész múzeum csodálatos, például a térképek, a stancák és természetesen a Sixtus kápolna! Itt óriási mázlink volt, mivel a csoportok számára fenntartott bazilikai átjárón mi is át tudtunk slisszanni. Kicsit tartottam ettől az átjárótól, de nem is foglalkoztak velünk. A bazilika alapos megcsodálása után lementünk a barlangokba, majd fel a kupolába. Elképesztő fentről a kilátás! A teraszon pihentünk, napozgattunk kicsit, élveztük a kilátást.

 

 

Fagyiszünet után felbuszoztunk a Gianicolora, majd a Fontana dell' Aqua Paola mellett lesétáltunk a Trasteverere. A szűk kis utcákban virágtól roskadoztak a fák, a napközbeni meleg után elkezdték árasztani az illatokat. Eszméletlen hangulatos volt! A Santa Maria in Trastevere csendje üdítően hatott a negyed nyüzsgése után. Hazafelé megnéztük a Minghetti utca egy belső udvari galériáját a gyönyörűen festett falakkal, majd bekukkantottunk a San Silvestro in Capitebe. Nagyon tetszett, hogy először egy pálmákkal beültetett belső udvarba jutunk, aminek a falán a templon helyén lévő Napisten szentély falmaradványai láthatóak. Ezután következik csak a templom, ami belülről is nagyon szép. Itthon derült csak ki a templomról, hogy itt található Keresztelő Szent János FEJE!!!! Nem is értem, hogy nem vettük észre! (persze a Panoráma útikönyvben olvastam, így könnyen lehet, hogy azóta átvitték egy másik templomba...)

Az utca sarkon, a ház előtt hegedűs muzsikált. Eleinte tetszett, de hamar rájöttünk, hogy nem egy nagy művész, három szám részleteit ismételgette csak :) Reménykedtünk benne, hogy nem marad éjszakára :)

 

 

Folyt. köv.