A zasszony álmodozott egy ideig az "őszi szinek"-ben pompázó térkőről. Szerencsére akkor nem volt rá zsénk. Pár év múlva több helyen láttuk, mennyire kifakultak az eredetileg tényleg gyönyörű színek.

Sok éve egy helyen kertet építettem. A tulaj szerelmes volt a vasúti talpfákba, abból akart lépegetőket, de aztán a már régóta száradókon is érezhető szag miatt lemondott róla.

Pár év múlva visszamentem hozzá felújítani a kertjét. Már messziről szemet szúrt, hogy mégis csak talpfa-darabokból rakta ki a lépegetőjét.

Csak egészen közelről derült ki, hogy műkőből van. Akkor még újdonság volt -legalábbis Magyarországon- az öreg-fa utánzatú térkő. Mostmár minden valamire való telepen van, de nagyon zúzós az ára, igencsak drága terasz lenne belőle...

Viszont állítólag sem nedvesen, sem fagyosan nem csúszik. Legalábbis ez a fazon ezt állította.