Azt gondolnám, hogy a szú nem olyan, hogy nyomtalanul ki kell pusztítani a környékről is (talán nem is lehet).

 

Amennyire lehet meg kell védeni a fát attól, hogy beleköltözzön, aztán ott jól érezze magát és ott táplálkozzon.

Ha beköltözött, kinyiffantom és megnézem, miért érezte lakályosnak és teszek róla, hogy ne költözzön be újra.

És persze valami védelmet kell adnom azoknak a szarufáknak és szelemeneknek (az előbb véletlenül szelemen

helyett is szarufát írtam egy helyre), amelyekkel ez érintkezik.

 

Persze jó lenne kicserélni, de olyan költséges és időigényes, hogy olcsóbnak tűnik ha leszedem a fedést, befúrok

a szarufába meg ahova kell jópár helyen és egy napos hétvégén keresztül óránként injektálom a lyukakba szúölőt.

Aztán egy hétre rá valami barna viasszal lekenem a most látható lyukakat. Ha keletkeznek új lyukak, akkor nem

döglött meg a szú, és tényleg bele kell vágnom a két érintett szarufa lebontásába (és elégetésébe), mindenestől

ez kb 5-6 teljes munkanap (vagyis három teljes hétvége). Talán ez lesz belőle, szúölés nélkül. Még barátkoznom

kell a gondolattal, a júniusra más terveim voltak.

 

***

 

Igen, az az akác, amiből a szarufa készült, hónapokat állhatott egy akác-kupac közepén, és a szabad ég alatt.