bajkálifóka
2016.05.24
|
|
0 0
15133
|
Áprily Lajos: Utolsó tutaj
Olyan némán suhannak, mint az évek, álmatlan évek végtelen vizen. Bátran vágnak az ismeretlen éjnek s ki hol kötnek, nem tudja senkisem. Utolsó fény játszik a vizek árján, estébe fúl a harmatos határ, s föléjük, mint egy hamvadó szivárvány, kitérő ívet húz a jégmadár. Az egyiken egy asszony áll: alakja az evezőre hajlik; szobra vonz. A szél az ingét zászlóként ragadja. És más ruhája nincs. A bőre bronz. A másik késve küzd a fordulóban, a partba vágta szédült homlokát, de már magához tért s a hosszu sorban siet megint az éj felé tovább. Olyan némán suhannak, mint az évek. Csak egy kiáltó jel száll: hosszu jaj - s csüggedt kezed lassan kezembe téved s remegve kérded: "Utolsó tutaj?"
|
|