Na most, itt konkrétan az van, hogy ahogy a visszajelzésekből hallom, a pszich. nagyjából ugyanazokat mondja a gyereknek, amit a szülők is, legfeljebb, kicsit megengedőbb a gyerekkel szemben. A gyerek meg ki is jelentette a szülőknek, hogy pénzpazarlás az egész, részéről nem érdekli a téma. Azt nem értem, higy ezt a szitut a pszich. nem érzékeli? Ahogy tudom, nagyjából általános beszélgetés folyik, vissza-vissza térve a problémához, de a falon nem lehet áttörni, marad minden a régiben. Én azt tanácsoltam, hogy szerintem ne vigyék többet a pszichológushoz, mert tényleg csak a pénzük megy rá, ha a helyzet két év alatt nem változott, akkor nem érdemes tovább erőlködni.