2016. ápr. 16.-17. Mátrabérc Trail Ultra (MB Trail + Muzsla Trail)

3. rész
Muzsla Trail - kis szépségtapasz

A nagyérdemű bocsánatáért esedezem, de eléggé hajtósak a napok mostanság melóban is, otthon is, a hegyen is. Valahogy nem jött össze eddig a folytatás. De most elkezdem, meglátjuk, emlékszem-e még.

Ott fejeztem abba, hogy túléltem a szombati etapot. Míg vártuk az eredményhirdetést, illetve az esti mozit, a kudarc felett érzett apátián dobozos sörök sűrű bontásával igyekeztem úrrá lenni. Elfogyasztottuk a vacsorát, bár nagyon nem ment a kajálás. Szerencsére a sör is jócskán tartalmaz táperőt.
Aztán megnéztük a Banff filmeket, amiért nagyon hálás vagyok a miskolci fijjuk-lányoknak! Már rég óta el szerettem volna menni a filmfesztiválra, erre most házhoz jött.
Aztán hazaautóztunk Patára, még ettünk, majd igyekeztem rápihenni a másnapi feladatra.
Reggel egész tűrhető futóművekkel ébredtem. Nem volt beállva nagyon, a vécéig kicsoszogás nem okozott nagyobb fájdalmat, szóval volt remény. Ugyan fáradtak voltak a lábaim, de láttam esélyt egy méltóságteljes Muzsla teljesítésre. Elég korán odaértünk Püspökibe, még csak gyülekezett a jónép. A viharvert "ultrás" versenytársakkal természetesen elismerően köszöntöttük egymást, megtárgyaltuk, kinek hol fáj a legjobban. Én a vízhólyagos sarkaim miatt aggódtam leginkább, mert ugyan kiszúrta nőm az este a mini tartályokat, de nem tudtam, mit fog majd szólni újra a Muzsla lejtős oldalához.
A kisebbik etapra kézi kulaccsal készültem, mivel felvettem az előző nap kiérdemelt Mamut Finisher pólómat, ami amúgy nagyon menő, és nem akartam se hátizsákkal, se övtáskával kikezdeni a textíliáját. Nehogy má'!
10-kor aztán szépen ellőtték a rajtot, én meg a mezőny első felében állva szép komótosan nekikezdtem a futásnak. Körülöttem nem igazán rohantak az emberek, nem kellett félre állnom. Rövidesen elértük az előző napi patakátkelés helyét, szívem hölgye ott várt, és szurkolt. Ő ellenkező irányba tervezett menni, úgy, hogy majd valahol levágja a kört, nem akarta a teljes 27 km-t megtenni. Ez után jött egy kis emelkedő, ahol a versenytársak egy része inkább visszavett, bár páran erősen szuszogva tolták neki. Az dombtetőig szert tettem némi előnyre, így a lefelén nem kellett azon aggódnom, hogy lesodornak az útról a hirtelen rákapcsoló sporik. A völgybe érve patakátkelés, majd nekivágtunk az erős kaptatónak. (Ha balra mentünk volna, egy nagyon szép völgybe jutunk, tele szarvasokkal, muflonokkal, vaddisznókkal. Egyszer már jártunk arra, nagyon izgi volt!) A meredélyen ki ügyesebben, ki csúszkálva igyekezett feljutni. Mire elértük a laposabb részt, újabb embereket tudhattam magam mögött. Eddig jól ment tehát, de nem tudhattam, fáradt izmaim mikor mondják be az unalmast egy görccsel, vagy csak egy erős pulzus ráemeléssel. Lassan azért beértünk Keresztesre. Itt nyomtam egy gélt, meg rendesebben falatoztam az asztalról, feltöltöttem a kulacsomat, és nekifogtam a projektnek, amit az aznapi célom volt. A tegnapi cammogást feledtetve megfutni felfelé a Hegyet, legalábbis amennyit lehet belőle.
A patak után rögtön vissza kellett rendelni pár futót, mert vettek egy jobbost a balra tartás helyett. Utána pedig, ahogy engedte, hol erőteljes gyaloglással, hol futással szép folyamatosan vettem az akadályt. Fent a nyeregben nem álltam meg vizet venni, még volt a kulacsban, és nem is terveztem túl sok időt tölteni már a pályán. 54 perc alatt értem fel a csúcsot jelző beton kockához, 16 perccel gyorsabban, mint előző nap. Viszonyítás képpen álljon itt a tavalyi MB-es részidőm is: 55 perc. Tanulságos. :)
A lefelén (ami mint tudjuk, eleinte csak viszonylagos) szerencsére működött a lábam, nem fájt a sarkam sem, a lábujjhegyek is bírták a cipőt. Csak az utolsó szakaszon, a patakmederhez közelítve kezdtek panaszosabban viselkedni, és a leges-legutolsó lefelé lépésnél éreztem, hogy majdnem begörcsölt a lovaglóm. Az hátralévő földúton már nem volt semmi gond, ledaráltam egy versenytárssal összeállva, sőt, még egy kis sprintet is produkáltunk a végén. 50 perc alatt értem be a Muzsla-tetőtől. És akkor a tanulságos tavalyi MB részidő: 39 perc. :)
35. lettem 132 célba érkezőből, ami nem egy combos eredmény, de azért jó látni, hogy az egynaposok között is megálltam a helyemet az előző napi hirig után is.

No. Ennyi.

Vége

Jöhet az UTH.