A talpam nekem is tud fájni. Ez igazából izomláz. Eleinte 1 óra bőségesen elég volt aszfalton, most már 3,5-4 óra megy köves terepen is a legvékonyabb cipőben. 

Szeretnék objektív maradni a minimalista futás kérdésben: Nem tudom, hogy érdemes-e  foglalkozni a minimalista futással és egyáltalán kinek. Kíváncsi voltam és kipróbáltam, kizárólag kalandvágyból, elvárások nélkül. Amolyan Punk’s not dead stílusban.  Egyébként szerintem hazugság úgy reklámozni egy ilyen cipőt, hogy pár hónap alatt át lehet szokni és még jobbak is leszünk, mint korábban. 34 év „hagyományos” cipő után ki gondolja ezt komolyan? Ehhez évek kellenek, még edző irányítása mellett is, én meg autodidakta vagyok. Még most is ott tartok, hogy figyelnem kell a mozgásomra és e miatt nem pörög úgy a lábam, ergó lassabb vagyok és alacsonyabb a pulzusom. Szóval aki gyorsabb akar lenni ultratávon ne feltétlenül ebbe az irányba keresgéljen, vagy szánja rá az n+1 év alapos és körültekintő gyakorlást. Amit nyertem eddig, az az, hogy ennyire nem élveztem még a futásokat. Nekem ez elég.