A "játékos Isten" elmélet először a játék fogalmát határozza meg azzal, hogy mindazt játéknak tekinti, amit a játékos önmagáért (a játék öröméért) végez. Ezek után megállapítja, hogy Isten a világot önmagáért (a teremtés öröméért) teremtette. Majd az előbbi két állítás összevetéséből megállapítja azt, hogy Isten természetében jelen van a játékosság. Mindezek mellett a Példabeszédek könyvében a 8,30-31 versekben igei alapot is talál.
 
Mindebből számomra az következik; hogy ha Isten a teremtés minden percét élvezte, akkor ez magyarázatot ad a teremtés időbeli elhúzódására.