Valahogy nekem is megjött a kedvem a Mátrabérc beszámolóhoz:

 Előrebocsájtom lehet azért futni pulzusmérő nélkül, de ritka az, aki így is tudja hozni a maximumot. Inkább jellemző, hogy túlhúzza az ember, aztán valahol beborul az árokba (erről kiváló tapasztalataim vannak korábbi évekből :D ), vagy túl óvatos lesz és a célban érzi, hogy maradt benne.

Nekem idén az utóbbi jutott.

Nem cizelláltam túl a dolgokat, péntek este kibuszoztam Sirokra és a vasútállomás előtt bivakoltam, majd reggel átsétáltam nagyzsákkal a rajtba. Frissítésnek 4 banánt, 2 liter izót, meg 3 kicsi gélt raktam. Ja, és sótablettákat, mert meleg volt. Előre semmit nem küldtem, mert elfelejtettem zacsit hozni, így elég púpos voltam. 

Eredetileg pulzusmérést terveztem, de a rajtnál kiderült, hogy az új elem ellenére nincs jel. Maradt az óvatoskodás, úgyis tök új nullás cipő volt rajtam.

Induláskor a középmezőnybe helyezkedtem, hogy ne kezdjek nyargalászni. Egyébként sem volt esélyes a tavalyi 6 óra, sokat lassultam mióta a minimalista futást próbálgatom (bár a mélyponton talán túl vagyok).

Mivel már az este folyamán egy hullámhosszra kerültem a Mátrával, így a kezdetektől fogva megvolt egyfajta flow érzés. Nagy ívben tettem rá, ki megy el mellettem és milyen keményen nyomja, elörömködtem a mikrokozmoszomban. Oroszlánvár talán 1:15 volt. Itt bedobtam egy banánt, fedezendő a CH igényt. Igazából egy fél elég volna egyszerre, de nagyon avantgardul nézne ki a zsák hálós zsebéből  kilógó banán cafat, és az erdőben is ügyelni kell a megjelenésre ugye. 
Szederjes-tetőtől kezdtem felérni a környezetemben azokra, akik túltolták az elejét. Kékes előtt Csanya megjegyezte, milyen puhán lépek. Na, ez azért jól esett. Kékesre 2:23-al értem. Töltöttem anyi izót, hogy Galyáig kitartson, aztán mentem is. Nagyon élveztem az új mamuszt, félelem nélkül hömbölögtem le Som-bokornál. Nagyjából 3:35-re értem át, erőlködés nélkül. Nem egy veretes idő, de szuper állapotban voltam. 
A kilátó felé megpillantottam Csipit, aztán a csillagvizsgálóig be is értem. Keresztesig igazából semmi említésre méltó nem történt azon kívül, hogy sütött a nap ezerrel és meleg volt. Meg is ütött pár embert.

Keresztes 5 óra. Na, gondoltam ebből lehet egy 6:30-6:45-ös idő. Jobb nem, mert inkább a helyes technikára helyeztem a hangsúlyt (főleg lefelé). El is húztam a Múzsla mászást vagy 55 percig. Egyedül Diós-patak után engedtem a versenyszellemnek, hogy még az első nő előtt beérjek. A 6:37 nem egy veretes idő, de ezzel az intenzitással simán elketyegtem volna még egy darabig. Kíváncsi vagyok M115-re, szerintem azt is bevállalom már nullásban.