Madrone Creative Commons License 2016.04.27 0 0 61104

Egy kicsit én is vitatkoznék, remélem Te sem haragszol. :)

 

Az oldtimer autókat és buszokat ne keverjük ide, szerintem az teljesen más téma.

 

Azok jóval rövidebb életű gépek és jóval több megmaradt belőlük (aminek fő oka a kis méretből fakadó könnyű tárolhatóság, a közúton való bárki általi üzemeltethetőség, a vasútinál jóval kisebb felújítási költség és leginkább az, hogy magánkézben vannak.)

 

Ezek esetében én is a teljes eredetiség fenntartásával értek egyet. Bár elég nagy nehézségbe ütközhet eredeti alkatrészeket szerezni, szerintem a restaurátorok elég sok kompromisszumra kényszerülhetnek időnként.

 

A vasúti járművek esetében véleményem szerint más a helyzet.

 

 "A 324-esnél annyival szerencsésebb a helyzet, hogy a típusnál volt pakurásítás, de ez messze nem a gyártáskori állapotnál."

 

Hát pont ez az, ha már visszaalakították gyártáskorabelire, akkor azzal az olajtüzelés teljesen összeegyeztethetetlen.

 

A gőzös korszak végéig üzemben lévő gépeknél mindenképpen az utolsó üzemállapotot kellett volna megtartani, mert a régmúltra való átépítés egy jelentős átalakítás és ekkor sok minden elveszik, ami a korszak végén jellemző volt rá. (424, 520, 411, 324, 375, 275)

Tehát ha csak 1 db. van akkor azt úgy kellett volna meghagyni ahogy befejezte a szolgálatát

(pl.: 411, 118), több mozdony esetén esetleg egyet vissza lehetett volna alakítani a gyártás korabelire (bár az olyan régen volt, hogy teljesen eredetire a közben lezajlott műszaki fejlődés miatt úgyis lehetetlen.)

Példa: ezek szerint akkor a 424, 009-esen is víztisztítónak kellett volna lennie, mert 1924-ben az volt rajta.

 

A 424-es esetében az 1985-ös állapotok megőrzésére kellett volna törekedni. Az azóta létrejött változtatásokat már én sem nézem jó szemmel, mint pl.:  gőzzel hajtott turbódinamó helyett akkumulátoros világítás, 4 hengeres légsűrítő helyett három hengeres, fáradtgőz lövettyű helyett frissgőz lövettyű. Ezek már végzetes elkorcsosulások.

 

A hosszabb üzemszünet (roncsállapot, tárolás, kiállítás) üzembe helyezett mozdonyoknál már el lehet gondolkodni, hogy melyik korszakra történjen a helyreállítás.

Pl. a 109-es esete tartozik ide.

Sokaknak biztos nem fog tetszeni, de azt mondom, hogy én azt is a MÁV-os 60-as évek végi állapotára, fekete színére, 302,610-es pályaszámra állítottam volna helyre.

Ennek több oka van, pl.: a jármű életének sokkal több részét töltötte a MÁV-nál (kb.:38 év) mint a DSA-nál (kb.:14 év), a teljes Déli vasúti helyreállítás nem is lehetséges pl. a fékrendszer különbözősége miatt is (légűrfék), az egységes 1911 utáni pályaszámrendszertől eltérő pályaszámok értelmezhetetlenek, zavaróak (109 ?).

Ha viszont a teljes eredetiség már nem állítható helyre (a  109-es esetében a Hardy fék miatt semmiképpen sem) akkor kár erőlködni, akkor jobb maradni az utolsó üzemállapotnál.

 

A 109-es zöld színéről még annyit, hogy ez a szín egyfajta túrista csalogató szerintem, általában a laikusokra jellemző a "jaj de szép ez a zöld mozdony" attitűd. (Mondom ezt annak ellenére, hogy tudom, hogy a 20-as években zöld volt.)

 

Teljes eredetiség csak a szobormozdonyoknál lenne megvalósítható, de ott is csak látványra, mert ha jobban megnéznénk a pótolt alkatrészeket, akkor ott is kiderülne, hogy már semmi sem pont olyan, mint egykor volt.

 

Amit a Polski és Samara porlasztó cseréről írtál, az alapján a 109, 109-es felújítása is érvénytelen, elfogadhatatlan lenne, mivel a fékrendszer nem eredeti.

 

Még a favázas villamosokról pár szó. Sajnálatos módon nem lettek védett helyen megőrizve, ezért lepusztultak, szétrohadtak, a vandálok tönkretették őket. Ezért gyakorlatilag újjá kellett őket építeni, ha felmész rájuk látni, érezni, hogy nincs patinájuk, teljesen újak. Nem lehet azt mondani, hogy azokon a faléceken még lehet, hogy ült a nagymama vagy nagypapa, mert nem ült.

 

Gyakorlatilag csak a motor és alváz, kerekek az eredetiek, de a felépítmény semmiképp sem.

Ezért ezek félig replikának tekinthetők és túl nagy értékük nincs szerintem. Akkor lenne, ha 1980-ban vagy 1984-ben az utolsó kör után el lettek volna védett helyre rakva és meg lenne rajtuk minden eredetiben. Számomra egy ilyen megőrzött villamos kocsi nagyobb érték lenne, mint egy alvázra lebontott és újra épített replika.

Előzmény: alkotasu (61093)