Sziasztok, rövid élménybeszámoló egy jobboldali, háló beültetéses egyórás sebészeti műtétről.

Igen, egy órás, nem egynapos. Március 24-én (csütörtökön) ¾ 4-kor kezdődött a műtétem helyi érzéstelenítésben és ¼ 6-kor már otthon is voltam. Két fő szempont volt, ami miatt ezt a módot választottam: piaci alapon, nem hálapénzek dugdosásával szerettem volna a műtétet. Fix összeg, fix és kitűnő minőség :)

Az otthoni lábadozás legalább ilyen fontos volt. Nem szerettem volna egy napot sem kórházban tölteni, főleg nem egy olyan helyen, amiről elég sok rosszat hallottunk (itt a fórumon is említették mostanában ezt a várost).

A műtét kibírható volt, a legrosszabb rész talán a beinjekciózás volt, utána csak kellemetlen matatást lehetett néha érezni. Pontosan 60 perces műtét után, saját lábon lazán hazavittek kocsival. „Semmi extra” gondoltam. Aztán ahogy elmúlt az érzéstelenítő hatása (nagyjából fél 8 körül) én is megtapasztaltam az itt leírt műtét utáni fájdalmakat. Ezek pár napig voltak rosszak, de vasárnap már vendégeket fogadtunk és tudtam velük ülve beszélgetni a nappaliban. Igaz a seb elég gyorsan elfáradt és ilyenkor vissza kellet mennem az ágyba pihenni. Nekem egész 4. hétig voltak kellemetlen nyilallások és szúró fájdalmak (ez egyénfüggő szerintem), de most az 5. hét közepe felé már sokkal jobban vagyok és alig van fájdalmam. Tegnap megvolt az utolsó kontroll, gyógyultnak vagyok nyilvánítva :) S külön kérése volt a főorvos úrnak, hogy a következő 2 hét alatt kezdjem a fokozatos mozgást, szerinte 2-3 hét alatt vissza lehet jutni a műtét előtti terhelésre (köredzésre járok). Mondtam, hogy annyira nem sietős, ráérek most már :)

Szóval bátran tudom ajánlani ezt a műtéti módot is és az engem operáló sebész főorvost is. Nagyon segítőkész volt, informatív, kellően laza, nem paráztatott túl. Az őt segítő asszisztens hölgy is maximális elismerést érdemel! A lábadozóknak gyors gyógyulást, a műtét előtt állóknak sok sikert kívánok!