ROBERT BURNUS: MESSZI TENGEREN
ON THE SEAS AND FAR AWAY

 

Boldog mint legyen szivem,
ha ő a messzi tengeren?
Hogy ne jusson az eszembe:
tán ellenséggel áll ma szembe.

 

Akármerre ballagok,
szívem ott, a lelkem ott,
éjjel álmom is suhan
őhozzá, ki messze van.

 

Messze jár a tengeren,

  viharzó, messzi tengeren,    
  Álmom nappal s éjjelen
  hozzá, hozzá visz szüntelen.

 

Míg nyugszom déli verőn,
s liheg a nyáj a legelőn,
drága matrózom talán
tüzelve áll az ágyunál:

 

golyók, kíméljétek őt,
a távoli szeretőt!
Sors, légy hozzám oktalan,
kímél ot, ki messze van

 

Csillagtalan éjfelen,
mikor a tél könyörtelen,
ha viharban erdő recseg,
s villámtól ég kettéreped,

 

a visszhangot hallgatom,
amint zeng a szirtfokon.
Mit tegyek, boldogtalan?
Siratom, ki messze van.

 

Béke, olajkoszorúd
nyújtsd már s fújd le a háborút;
emberrel testvérkezet
fogasson testvérszeretet:

 

az ég kedvező szelet
fújjon hajója felett,
repítse karomba őt,
a távoli szeretőt!

 

Messze jár a tengeren,
  viharzó, messze tengeren.
  Álmom nappal és éjjelen
  hozzá, hozzá visz szüntelen.

 

Ford.Jékely Zoltán