Alföldi Kéktúra
Zsombó – Hantházi-erdők
2016. április 15.
Reggel csak fél nyolc felé indultam tovább, miután Csabáéknál megettem egy finom reggelit. Elballagtam újra a faluközpontig (hiszen előző nap már jártam ott egyszer pecsételni), és most azonnal rossz felé indultam ott tovább! Kinn maradtam a falun végigvezető főúton, pedig itt balra kellett volna térnem! Mentem vagy 4-500 lépést, mire észrevettem a tévedésem és visszafordultam. A templom mellett tértem rá a Béke utcára, ami aztán kivitt a faluból és keskeny aszfaltútként folytatódott a tanyák között. Egy erdősávban értem el a zsombói Lápas-tavat, készítettem pár felvételt a fák közötti sásos, nádas, zsombékos vízfelületről – egyébként a zsombék szóból származik a település neve is. Az erdősáv túlsó felén pedig véget ért a keskeny aszfaltcsík, - és akár hiszitek, akár nem – itt is egy széles, poros földútra fordultam. :-)
A zsombói Lápas-tónál 1.
A zsombói Lápas-tónál 2.
A Lápas-tó nádasa a poros földútról nézve
Le sem tértem róla vagy fél órán keresztül, miközben tőlem jobbra a láp nádasa húzódott, balra pedig végtelen tanyavilág terült el. Ez a földút aztán egy jelzőtáblás oszlopnál beleszaladt a Szatymazra vezető aszfaltútba. Beballagtam rajta a faluba, miközben egy hídon kereszteztem az M5-ös autópályát. Szerintem a négynapos túrám során ez volt a legnagyobb kapaszkodó! Végigslattyogtam a hosszú Kossuth Lajos utcán, közben elgondolkodtam azon, vajon ki fejtegette nemrégiben itt a fórumon, hogy minden Kossuth Lajos utca hosszú? Boltot láttam többet is útközben, de kocsmát egyet sem, így értem el a vasúti kereszteződést. Balra tértem az állomás felé, hogy stemplizhessek, itt pillantottam meg a Vasút utcán a 100 Éves Fogadó épületét. Azonnal betértem, és végre felhörpinthettem aznapi első Sopronimat (talán már írtam korábban, hogy a Borsodi-hiányos vidéken áthaladva egyre jobban megkedveltem ezt a fajtát).
Tanya a poros földút mellett
Kék sáv jelzés a Szatymazra vezető út mellett
Bélyegeztem az állomás pénztára mellett a falra szerelt kéktúra bélyegzővel, aztán továbbindultam. Aszfalton ballagtam át a szomszédos Sándorfalvára, miközben kereszteztem a forgalmas 5-ös főutat egy körforgalomnál. A pecsételőhelyek fórumáról tudtam, hogy nem érdemes sietnem, mert Sándorfalván a Baurger King pizzéria csak délben fog nyitni. Ezért aztán megálltam egy hosszabb pihenőre egy útszéli kereszt melletti erdőfolt árnyékában ejtőzni egy sort. Megkongattam én is a harangot, ahogy tavaly AttHunter, aztán továbbindultam. Délre időzítettem a Sándorfalvára érkezésem, pont akkor kondultak meg a harangok, amikor elértem a települést kezdetét jelző útszéli táblát. Megálltam ez első kis vegyesboltnál, vettem friss kenyeret és feltöltöttem a megcsappant vízkészletem is.
A kéktúra pecsét dobozkája a szatymazi állomás pénztára mellett
Szatymaz római katolikus temploma
Útszéli kereszt és harang Sándorfalva előtt az útszélen
Pecsételtem és ettem egy amerikai hot dogot a pizzériában, rövid kitérővel megnéztem a templomot és a Pallavicini kastélyt (a szépen felújított kastély látványát csúnyán elrontották a tetőre szerelt napelem táblákkal), aztán beugrottam egy Sopronira a központban lévő kocsmába, mert az amcsi forró kutyához csak kólát kaptam a pizzériában. Továbbindulva egy darabig még a főutcán ballagtam, aztán balra térítettek a jelzések, a Sport utcába. Ezen jutottam el a faluvégre, és egy jobb-bal kanyarkombináció után egy földúton beléptem az erdőbe.
Sándorfalva katolikus temploma
A Pallavicini kastély
Már megint minden tábla visszafelé mutat...
Nagyjából negyedórás menettel értem el a víkendházas övezet szélét, itt megint csak egy iszonyúan poros földút következett a szélső telkek mellett haladva. Elérve az övezet túlsó sarkát a földút újra csak a fák között folytatódott, de innen már pár perc alatt megérkeztem a Nádastó Szabadidőpark kapujához. Bár kinyitották már a strand kapuját, egyetlen ember sem lézengett benn, én is csak azért mentem be, hogy leülhessek egy padra. A bodega-büfék is zárva voltak még, nem is maradtam sokáig, indultam tovább pár percnyi pihenő után.
Üres még a Nádastó Szabadidőpark strandja
Be vannak még zárva a büfék is...
Újabb poros üdülőtelep következett, ezen átvágva kereszteztem a Sándorfalva és Ópusztaszer közötti aszfaltutat. Egy hosszú, a főúttal párhuzamosan haladó erdőbe érkeztem, sok kilométer hosszan, de talán egy-két km szélességben húzódott, egészen Ópusztaszerig. Itt a pagonyok közötti nyiladékokban vezettek a keréknyomok, végre nem poros utakon róttam a kilométereket! Sokáig gyalogoltam a Vöröscsárdai-erdő, később a Hantházi-erdő útjain, csak pár száz lépésnyi ösvény akadt utamba egy ritkított tölgyesben, a térképen jelzett vadászház előtt. A Dócra vezető út előtt terveztem a sátorozást, már itt is kinéztem egy, az erdőben fekvő, elhagyatott rétet korábban a Google Earth légifelvételein. Átvágva a fák között meg is találtam, el is nyerte egyből a tetszésem. Bár ki volt téve egy tábla, hogy 100 méhcsalád részére lefoglalt hely, de méh egy szál se volt, méhész meg pláne nem, én pedig már fáradt voltam, ezért aztán a tisztás széltől védett nyugati szélén sátrat is vertem.
A Vöröscsárdai-erdőben
A Vöröscsárdai-erdő vadászházának tisztásán
Fiatal akácos a Hantházi-erdőben
Sátorozás a Dóci út előtt a tisztáson
Bedobáltam a holmim, én is utánuk bújtam, és miután most is lemostam magamról az út porát, megvacsoráztam, és mivel térerő is volt, hazatelefonáltam. Sötétedésig nézegettem a következő napi utam a térképen, aztán korán eltettem magam másnapra. Elalvás előtt bekapcsoltam egy percre most is GPS-t, 79 km-t mutatott, 386 m emelkedéssel, tehát ezen a napon 27,7 km-t jöttem, 158 m emelkedéssel. Mivel a GPS-t csak Zsombó központjában kapcsoltam be, ebben a távban nincs benne a Csaba házától addig megtett, nagyjából kilométeres táv.
Aznapi túrám trekkje:
- trekk -
