Sziasztok!

 

Szeretném megosztani veletek életem egy olyan részét, amire nem vagyok büszke, sőt kifejezetten szégyellem magam emiatt.

 

32 éves férfi vagyok. Alkoholista családban nőttem fel egy vidéki városban, az érettségi megszerzése után azonnal leléptem otthonról, Budapestre költöztem. Már ebben az időben is depresszióval küzdöttem, melynek hatására belekezdtem az önpusztító életvitelbe.

 

12 évig fogyasztottam különböző kábítószereket: marihuána, ecstasy, speed, LSD, kokain, ketamin, később különböző designer drogok. Eredmény: totális személyiség torzulás, barátoktól való elfordulás, pánikrohamok.

Tavaly márciusban döntöttem úgy, hogy felhagyok ezzel az életvitellel. Pszichoterapeutához fordultam, aki bipoláris zavart diagnosztizált nálam. Azóta havonta egyszer találkozunk, emellett elkezdtem a gyógyszeres kezelést is. Teljesen felhagytam a szerekkel, 13 hónapja tiszta vagyok.

 

Happy end, ugye? Korántsem. A drogfüggőséget gyógyszerfüggőség váltotta fel, és mivel az orvostudomány jelenlegi állása szerint a bipoláris zavar nem gyógyítható, nagy valószínűséggel ez életem végéig el fog kísérni.

 

Jelenleg az alábbi gyógyszereket szedem:
Rivotril - 6 mg (nyugtató)
Tegretol - 200 mg (antiepileptikum)
Cymbalta - 60 mg (antidepresszáns)
Tiapridal - 100 mg (antipszichotikum)
Zopigen - 7.5 mg (altató)

 

A mániás és depresszív fázisok megszűntek, nyugodt vagyok, toleráns a környezetemmel. Önértékelési zavarok továbbra is megmaradtak, ezen a jövőben csoportos foglalkozásokon való részvétellel igyekszem majd változtatni.

Jelenleg itt tartok, meglátjuk, hogy mit hoz majd a jövő...