Gratulálok!

 

Én is írtam pár sort.

Mátrabérc 2016.

13. teljesítés.

1 órával a PB mögött, az még csak hagyján, de JB-nél kilinként 1 perccel lassabban. Na ha ettől nem kezdek holnaptól kőkeményen edzeni, akkor semmitől...

Az úgy volt, hogy 3 perccel hamarabb ellőtték a rajtot. Na nem baj - gondoltam - bárkit a szemfülesek közül utolérek, azt gyakorlatilag már meg is előztem...

Na de a jó híreknek itt vége is lett.

Türelmesen próbálok beindulni, várom, hogy megszálljon az erő. Nem teszi. Hiába, ez van, ha az ember nem kellően felkészült: duplán ki van téve a napi forma ingadozásnak - és ez nem egy jó nap.

Gyakorlatilag zsírból - értsd exenzív "AE1"-ből-  képtelen vagyok kimászni, tempó nincs, viszont szédülök bele. Kúl!

Oroszlánvár, Jagus és a többi bájos csúcsmászás és zuhanás egy merő agyonveréssé formálódik. Azért makacsul próbálkozom feljutni, persze eljátszom a gondolattal, hogy kiszállok, de egyenlőre arra sincs erőm, hogy erről meggyőzzem magam.

Tolom a sót, folyadékot, vitamint, kaját, hátha... Sokszor bejött már... Na de akkor edzettem rendesen. Na mindegy, miről is beszéltem? Amúgy jól vagyok, persze, hogyne, leszámítva a légszomjat, a puffadást, az ólmos lábakat, a hideg verítéket.

A terv 7 órán belüli beérés volt, ehhez Oroszlánvár 1:20 max., Kékes  2:40-en belül, Galya 3:55 alatt, Ágasvár 4:55 alatt, Keresztes 5:20, vagy belül, Muzsla max. 6:20 kellene.

Visszanézve: Kékes 2:39 "hehe". Galya 4:00 "pápá". Ágasvár 5:07 "majd jövőre".

Keresztes végül 5:29... de biztos ami biztos eldepózok még 3 percet a Muzsla támadása előtt, csakhogy a teljes esélytelenség nyugalma megszállhasson...

Muzsla:  szeretem. Semmi komoly, egyszerűen csak jó. Meg van a ritmus, jól esik. Gyaloglás, jogg, futás, gyaloglás és így tovább. 

6:10 körül már vészesen közelednek az utolsó puklik, eljátszok a gondolattal, hogy előre állítom az órát 6:20-ra, hogy véletlenül se kelljen lefelé szaggatni, de végül a Hegy megoldja. 6:27-tel indulok tovább a csúcsról. Az esélytelenség nyugodtsága árad szét bennem, ez már-már szinte "enjoy".

Na ez a mámor azért mégsem sikerül egészen őszíntére, merthogy eddigre már minden porcikám hasogat, de hát ezért jöttünk vagy mi?

Jót mosolygok még, a 2007-ben lefejelt fán idén kint lévő "165 cm!" figyelmeztetésen. Hát igen, csak 3 centin múlt.

Az órámra inkább nem sandítok, a 7 órán kívüli idő biztos, és minél többet nézem annál lassabban telik. Inkább keresem a flowt, meg a hasonlókat, írom magamban az emlékiratokat, meg a jövő évi edzéstervet, aztán lassan elérem a patakvölgyet.

Végül nem bírom tovább, csak rápislantok a stopperre és naná, hogy találok kihívást: jó lenne 7:10-en belül leérni. Na ahhoz viszont csipkedni kell magam, úgyhogy némi elfojtott nyögéssel és visszaszívott hörgéssel betekerek 7:09-re. Ennyi.