Mátrabérc TT 2016

A 3.20-as kelés nem esik jól. Éjjel többször fel keltem, gyereket visszaaltatni és esőt hallgatni. Lúdtalpéktól indulunk kocsival, addig bringával tekerek. Furcsamód jobban izgulok ettől a hajnali tekeréstől, mint a Bérctől. Pont nem esik, de azért jól összevizezem magam a pocsolyákkal.  Illusztris társaság: Lúdtalp, JB, Larzen. Sofőrünk Mr. Lúdtalp, immár sokadjára. Depózik, átviszi az autót - még egyszer köszi! Útközben esélylatolgatás, még egy időjárás előre jelzés csekkolás. Délelőtt szemérkélő eső, viszont 13.00 körül masszív esőt mond -( és tényleg, szinte percre pontosan érkezik meg a zuhé, 13.00kor). Ennek függvényében feladat adott, 7 órán belül beérni. JB és Lúdtalp  erősnek érzi magát, de a felugrott kilókra panaszkodnak. Larzen meg már  régen volt itt, hogy a stabil beérés a cél. Fáradt vagyok fizikailag, a héten négyszer futottam, plusz meló. (csütörtök volt egy nagy bozót tüzünk Budakeszi - Nagyszénás-zug részén, sikerült megfogni, hogy nem menjen el a Kopár-hegyek felé.) Úgy látszik, többet kivett, mint gondoltam. Cipőm a 4 éves Saucony Xodusom, amit a Hoka miatt 3 évig pihentettem. Nem viszek zsákot, övet. Bringás mez zsebeibe egy fél liter Sponsert, és két csokit meg kis ropit rakom. Hűvös van, páratartalom max. Rajtban tömeg, kicsit el van cseszve a nevezés, pedig regisztráltunk  előre. Sok a futóruhás alak, de látszik, hogy a Trailre megy a futók java. Csendben ellövik a rajtot, már 100 méterre jár a mezőny, mire utánuk iramodok. A felhők miatt félhomály van még, rögtön be is nézek egy kis ösvényt, és patakmederben vagyok. 50 m után tudok kimászni, és tépek előre. Fogalmam sincs, hanyadik lehetek. Egy narancs szín pólós sporival megyünk együtt, aztán ellépek, tolom a kéken. Igyekszem mindent kifutni, és egyszer csak üres térbe kerülök. pár száz méterre se előttem, se utánam senki. Eső szemerkél, lassan világosabb lesz. Ez a 8. Bércem, de eddig mindig jó időben voltam, furcsa, hogy a gerincről semmit sem látok, csak felhőket. Amit tudok, kifutom, lefelé két méteres lépésekkel zúzok. Egyedül vagyok, és ez tök jó. Madarak, fák, eső, természet. Nem jön össze a flow, de azért szuper érzés. Oroszlánvár aljára kb. 1.08 alatt érek. Az itató pontra megittam a Sponsert, kis vizet veszek. Innen jól be lehet látni az utat a Várhoz, itt szoktam csekkolni az előttem lévőket. Most senkit sem látok, fent a két kedves pontőr lány mondja, hogy még csak három ember ment el, abból is az egyik turista (kiderült, Oli a turista). Ezen döbbenek, bár tudom, hogy az első vonal a trailre megy. Tolom tovább, már látszik Kékes tömbje. érzem, jön fel rám valaki, aztán utolér Ispi. Nem tünik nagyon boldognak, azt mondja, ez a tempó jó ha hét órára elég...Ellép azért szépen. Az eső előhozza a szalamandrákat. rég láttam már. Néhol, főleg a rézsútos részeken csúszkálok, de jó a terep. Inkább a vizes sziklákon kell figyelni. A síház előtt Szabó Áron fotózik, biztat. 2.24 lett, elégedett vagyok. Azért fáradok... Innen őrült vágta, sikerül Som-bokor felé egy 4.37-s ezret hozni, de azért a letörés megfog. Tömeg, botok mindenütt, minden irányba állítva. Térd rogyaszt, hamar lent vagyok. A műútra érve szinte mindenki ott folytatja, csak páran megyünk az ösvényen - ami rohadt sáros. Csór-hegy tövében depózok, itt Nóri mondja, JB az első, de Lúdtalp mögöttem van?!? Majd hátba vág, gondolom. Galyatetőig már egyre jobban lassulok. Nehéz lesz az a hét órás teljesítés. Ahol tudom, futok. Néha némelyik turista el kezd futni velem, előttem, ilyenkor felhúzom magam, és jól lesprintelem. Galyára érve li is nyúlok...3.40. Millers igazít útba, itinerben kilátónál van a pont, valóságban a büfénél. Népünnepély, kitelepülős büfé, tömeg. Innen jön a legkönnyebb rész, én meg szenvedek. Két rövid ujjú van rajtam, azért magasan, gyalogolva fázom. összeszedem magam, azért 6 perces ezreken jóval bentebb tolom. Sokan vagyunk, de ez a túra. Egyszer eljövök a trailre, biztos, hogy gyorsabb lennék, ha nem kell kerülgetni. Ágasvár fel is le is szenvedés, látom, már nem érek le öt óra alatt Keresztesre. 5.10. Maratonnyi táv 2200 szinttel. Azért nem rossz, van aki ilyen maratoni időtől síkon, boldog lenne. Annyira azért nem is jó...Kiengedek, iszok vagy három deci sört, poénkodok Nórival, aztán gyalogolva indulok. Jól sikerült a depó, folyadékot elfelejetek magammal vinni. Itt már azért előzgetnek a Bércesek, de nem érdekel. Kicsit több erővel, akarattal meg lenne a hét óra, de nioncs kedvem tovább küzdeni/szenvedni... Nézem a Garmint, 10 perc körüli ezrekkel gyalogolok, el is megy fél óra, amikor felérek a futhatóbb részekre. Nézem a z órát, hát, próbáljam tolni mégis?  Nehezen pörgetem magam, de gyorsulok. Vizet kérek-kapok az egyik futó cimborától, egy decit iszok, de elég is. A Múzsla előtti rész  legszebb a számomra, a huplik, és főként a megmaradt hatalmas ősfák, ismerősként köszöntöm őket. Aztán fent vagyok. 6.23. próbáljuk meg...Döngetek, szenvedek, lesem az órát. JB mondta, 35  perc alatt simán le lehet jönni..... tudom, holnap a lépcsőjárásba is bele fogok halni, de az holnap van. Néha megelőzök valakit, és félek a köd/felhő kombóban nem látom majd jól az utat, eltévedek. A falut alig látni a párában, de tudom, mindjárt vége. Az eső kezd brutális lenni.  Patakmeder megfog, nehezen rendezem soraim. Tolom, mindjárt vége, ott a présházsor, már csak 400 m. Megelőz egy (hozzám képest ) fiatal srác.  Cél. Nem lett meg, 7.03. 40 perc alatt jöttem le. Azért elégedett vagyok.  Jövőre megint van miért visszajönni.

U.i.: JB győz 6.15 körüli idővel. Lúdtalp mögöttem pár perccel ér be , Larzen 8.01-gyel finisel. Jó kis nap volt. A hazabiciklizésbe belehalok, de Bp.-n legalább  nem esik.