Itt most van egy kis hiba, a 'mocsár'-ral kapcsolatos eszmefuttatásodban a lágyságjel ejtése még "nagyon rövid i" volt.

De visszatérnék a kezdetekhez. Azt írtam egyes csoportok román környezetben. Ezt konkretizálnám, így hátha emészthetőbb.

Szóval értelmiségiekre gondolok, akik román környezetben élnek, tevékenykednek. S érzésem szerint találtam valami hasonló jelenséget, a "hiperurbanisztikus" hatást. Amikor bizonyos ingadozó ejtésváltozatok hatására más szavakban is megjelenik pl. az -l- hang a magyarban. Ilyenekre gondolok, mint pl. a bölcs szóban az "inetimologikus -l-" hang betoldása.

A román példa eléggé speciális, mert nyelvek közötti hatás lenne, s nem általános, inkább rétegjelenség. Tehát az adott értelmiségi, aki "megszokja", hogy az -i nem mindig ejtődik román szavak végén, automatikusan átviszi magyar szavakra is. A Hódmező<Hódmezővásárhely példa jó, így értettem én is a Sepsi<Sepsiszentgyörgy példát. A köznépi rövidülés okán a Sepsi-ből tűnik el az -i, majd az irodalmi Seps(i)szentgyörgy formában is megjelenik az eltűnés.