Roppant emeletek
(BL 67. ezoterikus uchrónia)
LEA ÁLMA

Boldogságom erdejében
Botladozva török feléd -
Holdbaglyok huhognak az éjben,
Félek megállni – Várni a reményt.

Szemedből fellobbanó pilla-lángok
Tüze előtt megtorpannak a vadak -
Hajnalra tán odaérek,
Ahol a vágytól elégnek a szavak -

Majd ha felkel, ama Nap -
És felhőként karol át az ígéret?
Szerelmed erejével emelkedem,
Feledve e kopár, bús vidéket -

S amíg a roppant Emeletek
Trónusos lábainál lecsukom szememet –
Tudom megérkeztem – Ég-föld közt,

Kebledre lehajtom fejemet…

NTK HS Kaposvár