VTM 2016

 

Jó erőben érkeztem, november óta szuperül halad a felkészülésem, nincs sérülés, mennek a 9-10 órás hetek szépen sorjában. Egy hét maradt ki munka miatt, de az talán direkt jót tett. Jó kis erőfelmérőnek szántam, hogy hol tartok, jó-e az irány. Tavaly voltam először, akkor a maratoni távon sikerült 5:22 perc/km átlagot mennem.

 

160 pulzus volt a terv. Mivel ehhez már elég jó tempó tartozik nálam síkon, tervezgettem kicsit, hogy milyen érzés lesz majd az első-második bolyban futni kicsit az elején. Perszehogy. Az első 50 méteren kaptam vagy 100 métert, és az első órában is folyamatosan hagytak le a sporttársak az emelkedőn. Elengedtem a kompetíciót és igyekeztem élvezni a tavaszi vértest, a tűző napot, a gyöngyöző-izzadó homlokomat. Mentem a magam tempójában. A pulzusomat azért rángattam kicsit, benéztem 165 fölé is jópárszor. 

 

Az első pontra - bár úgy éreztem bátrabb és gyorsabb vagyok, mint tavaly, kemény egy perces előnnyel érkeztem. A második pontra meggyőzőbb lett a helyzet, itt már 4 percet adtam önnönmagamnak. A mezőny felfelé gyors volt, de síkon és lefelé, egész jól daráltam. 24 környékén elváltunk a maratonosoktól, hirtelen egyedül maradtam. Szép völgyben ment az útvonal, lehetett futni mindenhol. Sikerült síkon is tartani a 160-at pedig feszíteni kellett végig. Illatos és zöld volt az erdő, csak én voltam, meg ő. Külön élmény volt Vérteskozma, gimnazista éveim rendszeres kulcsosházhelyszíne.

 

Harminc után kezdtem utolérni sporttársakat, felfelé és lefelé is ólmos lábakkal haladtak már. 39-től már végig lejtőre emlékeztem, ezért kicsit meglepett, hogy csak 42 után kezdődött, és akkor is elég sok sík volt benne. Éreztem, hogy sokkal gyorsabban már nem menne, de azért szaporáztam. Kicsit fura érzés volt elfutni a maratonosok mellett - főleg lefelé - elég nagy sebességkülönbséggel. Zavart a tudat, hogy esetleg demoralizáló lehet ez nekik. Igyekeztem bíztatni mindenkit.

 

Jó lendülettel érkeztem a faluba, megtoltam még az utolsó kilométert, és erős sprinttel érkeztem a célba (4:18).

 

Faja egy futás volt, elejétől a végéig élveztem, nem volt megingás, sem energetikai probléma, magabiztosan haladtam végig a cél felé, fejben is egyben voltam. Nem tudtam hányadik vagyok, de nem is nagyon érdekelt.

 

Betoltam 4 gélt, egy szelet csokit, két gerezd almát, négy karika banánt. Vízből kevés fogyott, 1,5-2 liter csak.

 

Jó nagy népünnepély lett ez a verseny. Sokan voltunk. Kis családom meglepett, úgyhogy közösen leveseztünk, nyusziztunk, balance-boardoztunk.

 

A szervezés szuper volt, mondhatni hibátlannak éreztem. 

 

Két hét múlva BVG trail. Bizakodva várom.

 

Cs.