Coventry Patmore:

 

MAGNA EST VERITAS

 

 

A víz partba mélyed

zajongva,  de a csöndből sincs hiány,

hol kétszer jön és megy,

naponta, nincs cél, a boldog óceán,

szirtek tövénél, várostól messze

ülök merengve.

Távollétem nem gond a világnak;

munkája múltán az álság rohad;

Hatalmas az igazság és irányt szab,

mindegy, hogy győz-e vagy alul marad.

 

Bevallom, az Alexandriai négyes, e szövevényes regény első könyve újra olvastán figyeltem föl a vers utolsó két sorára. Igaza van Lawrence Durrellnek, illetve regényhősének: feltehetőleg maga a költő sem tudta, hogy mekkora a sugara annak, amit leírt. Igyekeztem visszaadni, lefordítani, ami ugyan – mint a fordítások – csak valamelyest áll helyt magáért, amolyan minden nyelv minden nyelvnek ismerőse alapon. Ezt az alapot erősíti a fordítás sosem hibátlan s mégoly reménytelen művelete. Na meg aztán, a költő neve egyezik a nagy magyar regényíró és gondolkodó, Hamvas Béla hagyatékban maradt művének szereplőjével, akit Patmore-nak hívtak Hamvas Béla-i keresztségben. A Szilveszter című regényről van szó.

 

(Botár Attila fordítása)