Úgy általában,...miután (néhány kivételtől eltekintve) a legtöbb papagáj társasan, vagy
inkább telepesen él, ezért közöttük a kommunikáció miatt a hangadás igen fontos és
jellemzően fejlett szintet ért el! Az őserdei zsivajban, vagy sziklás szavannai tájakon
egymástól olykor nagyobb távolságra elkeveredett madarak egymás hívására kialakult
jelzőrendszerek velejárója a jókora hangerő is! Ez zárt helyen, de még a szabadban is a
környezők számára valóban mellbe vágó tud lenni! :-S
A papagájok csőre keményebb magok feltörésére, bontására, de feltehetően önvédelemre is ki van alakulva, ezért rendívül erős; némely nagyobb faj (Jákók, kakaduktól felfelé) csonkolásos "harapásokra" is képes! Ezen madarak ugyan rendkívül értelmesek és az emberrel kommunikatívak, de személyiségük, hangulatváltozásaik értelmezése nagyobb tapasztalatokat, tartásuk elhelyezésük komolyabb kihívást igényel. A gyerek ugye mindent meg akar fogni, simizni, gyömöszölni,,,oszt végül a szájába venni, jobb esetben puszilgatni. A madárság, de a papeszek legtöbbje sem az a kategória! Némelyek eltűrik, sőt igényelnek némi bohóckodást, kisebb buksi-toka vagy begy simit, de csak egy határig, az Ő határukig, mert onnantól többet agresszív támadásnak vesznek és úgy is reagálnak rá, s egy kisebb papagáj csőre is bizony véres nyomot hagyhat főleg egy gyerek kezén! :(