Az ember létezése Afrika és Eurázsia területén legalább 1.5 millió éves, egykorú a Homo erectus létezésével és elterjedésével. Ez a faj már tudatosan használta a tüzet, kő, csont és feltehetően faeszközei voltak, amelyeket maga készített, az agya már megfelelően nagy volt (kb. 900 köbcenti), szociális életet folytatott kisebb közösségekben élve. Mindez feltételezi, hogy a kommunikációjában meg kellett jelennie a verbális beszédnek. Mivel ezek a kis közösségek  saját gyűjtő és halász/vadász területtel rendelkeztek és csak laza kapcsolataik lehettek egymással, nyilvánvaló, hogy a tárgyak, jelenségek, cselekvések megnevezésére nem egyforma szavakat (hangegyütteseket) használhattak. Minél távolabb éltek egymástól annál eltérőbbeket (Amazónia, DK-Ázsia dzsungellakó törzsei a példák erre a soknyelvüségre a mai napig). S nem kellene elfeledni, hogy a paleolit kultúrák váltakozásai ellenére ez az életmód  fennmaradt egészen a holocénig, mikor a nagyobb létszámú populációk kezdtek létrejönni. A mezolitikumban elkezdődő letelepedő életmód eredménye  a domináns nyelvek kialakulása, ahol ez a domináncia  társadalmi szinten is megjelenik, a törzsek kialakulásával. Csányiék túlkombinálják a kérdést. Az irás megjelenése még inkább, hiszen ma már ismerjük az egyiptomi hieroglifák, a sumér ékírás, vagy akár rovásirás, képirás,stb.  formáinak a megfejtését, de semmi sem bizonyítja, hogy az irást k létrehozók , illetve az azt megfejtők értenék is egymást, hiszen a hangzást nem őrizte meg  egy korabeli hangrögzitő! Aki ezt vitatja, az gondoljon bele, hogy úgy tanul meg angolul vagy franciául, hogy a magyar fonetikának megfelelően ejti ki az angol vagy francia szavakat és utána csodálkozik, hogy egy angol vagy francia emberrel nem tud két szót sem váltani! Pedig , ugyebár szerinte tud ezeken a nyelveken komunikálni. Irásban igen.