Téli délibáb . ntkhs

Fáradt vagyok és gyönyörű 
gondolataim alján férges 
gyümölcs ízeket ízlelek – 
minden pillanatom penészes! 

Távol Tőled, egészen mélyre esve 
égek, mint kivel sorsa játszik – 
szerelmed, és arcod sem elfeledve 
minden emlék érted kiált itt – 

Szívem egyre lángol, tavaszra várok 
de az utat belepi a hó – 
minden óra, dal: múlt és álom csupán 
elillanó szó, s néma riadó! 

Fáradt vagyok és gyönyörű 
vágyaim hiába várnak rád – 
gyertyaként lobban el a láng – 
s vajúdó életemből az új év hajnalán 
így múlik el a növő téli délibáb -