A Mada (sumer-asszír kultúrkörből eredő) önelnevezés Media formában nem az angolszász, hanem a görög-latin kultúrkörben jelent meg. Ebből vette át az angol-szász kultúrkör.

 

Az viszont valóban érdekes, hogy a szó mind szemantikailag mindkét kultúrkörben párhuzamba hozható, nyelveben középső(ország) jelentésű.

 

Az is érdekes, hogy a madaj-ar/magyarokat önelnevezésükön először írásban éppen az iráni-arab kultúrkörben nevezték meg.

 

"...Dzsajháni: isz. IX. század – Buhara, 941?) vélhetően perzsa anyanyelvű, arabul író buharai tudós és államférfi. Egykori földrajzi könyve az Árpád-kor előtti magyar történelem egyik legbecsesebb forrása volt, ezért munkássága meghatározó a magyar történettudomány számára.

 

„Az Utak és Országok Könyvének” „Az északi népekről” szóló fejezete az eddig ismert legrégebbi összefüggő tudósítást tartalmazza a magyar népről. A szöveg népünket madzsgarnak (más olvasatok:  modzsgar, madzsfar, mudzsfar, makhfar, madzsgir stb.) nevezi. Dzsajháni leírása azon kevés idegen középkori források egyike, amelyekben a magyarok etnikai önelnevezése megjelenik.

 

„Az Utak és Országok Könyve” összefoglaló igényű leíró földrajzi munka volt. Mint a középkori iszlám szerzői általában, Dzsajháni is korábbi keleti tudományos tekintély munkájához nyúlt vissza; Ubajdallah ibn Khurdádzbih (Khordádzbeh) hasonló című, a 870-es-880-as években írt művét dolgozta át, illetve bővítette ki jelentősen. Meríthetett továbbá többek között Ibn Fadlán szóbeli közléséből, esetleg Hárún ibn Jahjá szintén 870-es évekbeli munkájából is. Dzsajháni eredeti írásműve elveszett. Ám számos muszlim földrajz- és történettudós, példáuk az arabul író Ibn Ruszta (930 táján), al-Bakri, al-Makdiszi, al-Mukaddaszi, al-Birúni, Idríszi, Marvazi vagy a perzsául író Gardízi (1050-1053 közötti időszakban) felhasználta a Dusajháni szövegének kisebb-nagyobb szakaszait saját munkájában. Közülük Ibn Ruszta kivonatolása a legjelentősebb, mert terjedelemben ő vette át a legtöbbet  „Az Utak és Országok könyvéből”, s időben is legközelebb áll hozzá.

 

A „madzser” név szerepel a 982-983 között készült Hudúd al-álam című perzsa munkában is...."