Nem lelkifröccsnek szántam az irományomat, de ha elgondolkodtál rajta, akkor az már fél siker. Az én fiam 36 évesen szembesült a betegséggel, de neki az orvosok mindent a képébe vágtak, amit én nem tudtam, és szép óvatosan puhatoltam ki, hogy mennyit tud. Aztán kiderült, hogy mindent. Ettől  persze lelkileg padlóra került, én pedig az udvari bohóc szerepkört vettem fel, hogy egy kicsit tereljem a figyelmét. Az ő betegsége véletlenül derült ki, neki nem voltak erre utaló tünetei. Nagyon stresszes   időszakon ment át, ezért kivizsgálást javasoltam, aztán a sok negativ lelet után az MR ezt dobta ki. A mai világban mindenki stresszes, szóval ez önmagában nem jelentette volna azt, hogy bármi betegsége lehetne, én úgy gondoltam, hogy a sok negativ lelet után irány a psychiáter. Aztán ez lett belőle. Van egy kisfia, aki mindjárt 6 éves lesz, szóval nem egyszerű. Az élettársa nem partner ebben a dologban, de legalább elment dolgozni sok-sok év után. Szóval nem könnyű. Nekem egyetlen gyerekem, 2 éves korától egyedül neveltem, most felborult az egész életem, de ez a legkevesebb...Most megvan, visszament dolgozni, autót vezet, végülis nagyjából éli az eddigi életét, de nap mint nap ott van, hogy mikor újul ki, miért érez ezt vagy azt. Én meg mindig mondok rá valami okosságot, hogy ne a betegséggel legyen elfoglalva. A sugártól kihullott a haja, egyik oldalon még mindig nem nőtt ki, de ez legyen a legkevesebb bajunk. A sugarat kb. 2 hétig jól birta, aztán egyre gyengébb lett. Szörnyű volt minden nap látni a gyengülését, és közben bohóckodni, hogy nincsen semmi baj...Nem volt étvágya, addig sem volt kövér, de még fogyott is. Kb. 2 hónap kellett a sugár után, hogy ismét erőre kapjon fizikailag. Én azt tanácsolom neked változatlanul, hogy magadra is gondolj, hiszen a fiadnak szüksége van rád, ha tönkremész nem fogod tudni segiteni, ez legyen mindig előtted. Ha hiszel a homeopathiás szerekben, vagy ha azt érzed akkor teszel meg mindent, ha adod neki, hát tedd azt. Legalább nem fogsz magadnak szemrehányást tenni, hogy nem tettél meg mindent. Ártani nem árt, ha lelkileg neked jó, akkor tedd. Ha még a fiad is hisz benne, akkor méginkább add neki. Csak hát tudod mi a véleményem...Az orvosok nekünk annyit mondtak, hogy most "béke van, örülni kell". Azt meg senki nem tudja, hogy meddig...Nem akarok én észt osztani, én csak megpróbálok talpon maradni, mert ha valami gond van, akkor - természetesen - én vagyok a megoldó ember. Nagyon nehéz, sokszor elgondolkodom azon, hogy milyen bűnöm lehetett előző életemben, hogy ezt érdemeltem, de ez is csak egy ostoba kérdés, mert nincs rá válasz. Ha még van kérdésed szivesen válaszolok - ha tudok -, és ird meg az onkoteam javaslatát. Nagyon vigyázz magadra és a fiadra.