Köszönöm a lelkifröccsöt elgondolkodtam tanácsodon és igazad van,erősnek kell lenni mert mi édesanyák vagyunk gyermekünk legnagyobb támasza.Hogy éli meg a fiam ezt a helyzetet, nagyon pánikol fél az epilepszia rohamtól utána nagyon rosszul van elfárad hisz olyan mintha egy maratont futna le.A tumorrol nem tud szinte semmit hisz a műtő orvos sem mondot  se rosszat se jót ,igy aztán én is ugy láttam jónak ha nem világositam fel mindenről.Elég baj maga a betegség ha még belemerülne teljesen hogy miről is van szó nem lenne jó.Alternatív kezelést folytatom nem hagyom abba, tisztában vagyok vele.persze ha ezek a szerek segítenének Nobel dijat érdemelne. Az biztos nagyon sok erőre van szükség hogy ezt egy édesanya végig csinálja.Én már tudom milyen érzés elveszteni egy gyermeket SOHA többet, nem bírnám ki!!  Viszont ha mesélnél arról hogy a te gyermeked hogy van hány éves dolgozik vagy tanul? Sugár után lettetek tünet mentes? Tudom.olvastam  hogy bármikor kiújulhat és az már katasztrofális lehet.Mit mondanak az orvosok? Nagyon várom válaszod.Nagymamámtól tanultam egy szép imát,Őrangyalkám maradj velünk boldog felvirradást, ezt kívánom mindenkinek!