Az ammónium-nitrát alapú hajtóanyag gyártása (röviden, tömören) #3

3. Az összetevők előkészítése

A szén előkészítése. Az alapanyag: bármely áruházban beszerezhető grill szén kemény fából. Tökéletes! Majdnem teljesen tiszta szén némi hamutartalommal. Ez utóbbi egyenlőre nem probléma. Ha egyszer az lesz, attól könnyű megszabadítani. Csak érdekesség képen: a hamu nem más mint kálium-karbonát (régi nevén: hamuzsír). Elenyésző mértékben egyéb anyagokat is tartalmazhat. A darabosra tört faszénből langyos vízzel könnyen kioldható. De ez most érdektelen, nem foglalkozok ezzel.
A megvásárolt darabos faszént meg kell őrölni. Lehetőleg púderszerűen finom porrá. Erre többféle lehetőség is van. Ami engem illet létrehoztam egy jól zárható, nagy fordulatszámú késes őrlőt. Mint egy felnagyított kávédaráló, csak sokkal nagyobb a kapacitása. Akár hússzor több anyagot is bele lehet tenni egyszerre és a fordulatszáma is többszöröse. Az előzetesen kisebb darabokra tört faszén másodpercek alatt lisztszerű anyaggá esik szét benne. Mivel mindig maradnak kisebb darabok amelyek valahogy túlélték a darálót, ezért átszitálom. Szabad levegőn, porálarcban. Így is olyan leszek mint egy kéményseprő egy hosszú munkanap után. Mivel a hajtóanyag gyártása során a finomra őrölt szénport nehéz kezelni, ezért megoldottam, hogy ne porlódjon, vagy csak elenyésző mértékben. Erre a legjobb megoldás, ha a számított mennyiségű NAN-ból forrón telített vizes oldatot készítek, majd belekeverem a szintén számított mennyiségű szénport. A szenet az oldat rosszul nedvesíti, tehát türelemmel kell lenni és legfőképpen folyamatosan keverni amíg a teljes szénpor mennyiség feliszapolódik. Végül egy rakás fekete masszát kapok, amelyet kihűlés után, vagy még langyosan, kanállal kis részletekben nagy műanyag tálcákra kiszedem. Egyszerre sokat készítek, hogy ne kelljen gyakran gyártani, tehát több tálcát használok. Hasonlít az eljárás a tisztított AN szárításához. Itt is először légszáraz állapotot kell elérni. Ez eltart pár hétig. Az anyagot időnként (pár naponta) át kell forgatni, esetleg kézzel szétmorzsolni. Semmiféle problémát sem okoz, legfeljebb jól kezet kell mosni utána. Ha valaki viszolyog ettől, akkor csinálja gumi vagy fólia kesztyűben. A NAN kevésbé nedvszívó mint az AN, de azért eléggé. Tehát türelem! Fontos megjegyzés: célszerű minden melegítést, oldatkészítést szabályozható elektromos rezsón végezni. Sokkal jobban tartható a hőmérséklet és egyenletesen melegszik az edény. A különféle oldatok és egyebek készítésére legjobb a vastag fenekű rozsdamentes lábas, de az AN tisztításakor a sok literes zománcos is tökéletesen megfelel. Az alumínium nem ajánlott, mert elszíneződik, csúnya lesz.
A légszáraz állapotú szenes anyag, de a tisztított AN sem alkalmas még hajtóanyag gyártásra, mert ellenőrizhetetlen mennyiségű nedvességet tartalmaz. Arról mindenkit lebeszélnék, hogy melegítéssel próbálja szárítani bármelyik elkészült anyagot, pl. sütőben! Beláthatatlan következményei lehetnek! A szárításra a tökéletesen veszélytelen szoba hőmérsékletű szárítókamra is megfelel. Az ehhez szükséges anyagok bármelyik nagyobb áruházban megvásárolhatók.
A szárító kamráimról mellékelek képeket. A dobozok alján vízmentes kalcium-klorid szárítószer található. Ezt az Auchan áruházban, mint saját márkás terméket lehet kapni. Nem drága és sokáig használható. Amikor telítődik vízzel az úgy érzékelhető, hogy kissé nyirkos lesz a megjelenése. Könnyen regenerálható: ezt az anyagot bátran be lehet tenni a sütőbe. Néhány óra alatt kiszárad és teljes lehűlés után ismét vissza lehet tenni a dobozok aljára. Dobozonként 2-2,5 kg-ot használok. Ócska, de tiszta tepsibe érdemes rakni a regenerálás alatt, mert eléggé korrozív. Előfordul, hogy kőszerű tömeggé áll össze a folyamat végére. Ennek ellenére teljes lehűlés után könnyen megtörhető egy kis kalapáccsal. Sokat gatyázni nem érdemes, mert hamar megszívja magát a levegőn nedvességgel. Kesztyű és védőszemüveg használata erősen ajánlott! Legalább mogyorónyi darabokra kell törni. Ha gyakrabban regeneráljuk, kevésbé áll össze a sütőben. Számtalanszor megújítható. Javaslom a türelmes megközelítést. Csak akkor tegyük az anyagokat a szárító kamrába, amikor a levegőn előzetesen szárított anyag kézzel morzsolva már száraznak tűnik. Azzal nem segítjük elő a gyártást, ha már nedvesen berámoljuk a kamrába.
A szárító kamrában kis nikecell kockákból készítettem távtartókat, amelyre a tálcák helyezhetők. A tálcák egymásra „halmozhatók”, szintén az említett nikecell kockák segítségével. Tehát a már légszáraznak ítélt anyagot a tálcákkal együtt ebben a dobozokban aszalom pár hétig. Itt már nem szükséges átforgatni az anyagokat, sőt jobb is ha nem nyitogatjuk indokolatlanul a dobozokat. Néhány hét múlva már joggal lehet gondolni, hogy az anyag száraz. Ekkor átrámolom a tárolóikba. Ezek nem mások, mint kiürült, vagy üresen vett 16-20 literes festékes dobozok fedővel. Nagyon jól megfelelnek a tárolás követelményeinek, mert gyakorlatilag hermetikusan zárhatók. A biztonság kedvéért egy kis műanyag tálkán egy marék kalcium-kloridot is teszek az ömlesztett anyag tetejére. Így tárolom a felhasználásig valamennyi alapanyagot és minden mást, ami a levegőből nedvességet vehet fel.

Képek magyarázata:

Kép 1. Száradó anyagok a doboz tetején. A képen a tálcákon szétterített szén+NAN látható. De ugyanígy szárad valamennyi felhasznált alapanyag a légszáraz állapot eléréséig. A kép jobb szélén látható tálcán fehér színű anyag szárad. Ez lehet AN vagy NAN, lényegtelen. Arra példa, hogy ezek is ilyen körülmények között érik el a légszáraz állapotot. A dobozok belsejében látható különféle egyéb anyagok egyrészt korábbi kísérleti gyártmányok, másrészt a már elkészült alapanyagok vannak a teljes kiszárítás folyamatában.

Kép 2. Itt már valamennyi tálca a dobozokba került. Jól megfigyelhető, hogy miről magyaráztam korábban. A dobozok alján a darabos kalcium-klorid látható amely felett vannak a tálcák elhelyezve, egymástól nikecellből készült kockákkal (mint távtartók) elválasztva. Egy dobozba 2 tálcát teszek, de három is elférne, ha éppen arra lenne szükség.

Spike