> A Timisoara, Sighisoara nevekben mi az az szóvégi "a"? Eredetileg mondjuk Segesvára, Temesvára volt és ezt vették át a románok?

Én inkább a fonotaxissal magyaráznám. Vagyis az -oar szóvég szokatlan a románban, mert az oa kettőshangzó (amikor éppen nem idegenből átvett szavakban szerepel) a hangsúlyos o hangból keletkezett a rákövetkező szótag magánhangzójának hatására. Ez a változás egyébként rendszerszerű a nyelvben, pl. a hímnemű băutor ’iszákos, nagyivó’ melléknév nőnemű formája băutoare. Tehát egyszerűen a román nyelv hangtani „szokásai” (szakszóval fonotaxisa) megköveteli, hogy kegyen egy rákövetkező szótag. Ez lehetett volna a hímnemű -u is, de a nőnemű (határozott) -a lett. Ez utóbbi talán nem független attól, hogy az oa utáni szótagban (határoatlan) -ă vagy -e szokott állni, ill. a (határozatlan) oar㠒… ízben, -szor’ és oar㠒baromfi’ szavak képében hasonló hangalak más van a nyelvben. De az is lehet, hogy másfajta stb. összhatások döntöttek a nyelvhasználóknál a nőnemű megoldás mellett, hiszen az Oradea ’Nagyvárad’ is nőnemű alakban fixálódott.

Ui. Tudom, van egy szótagos román Oaş < magyar Avas is. De az, hogy egy-két kirívó alak, még nem csökkenti a nyelvhasználóknak azt az igényét, hogy ezeket a lehető legnagyobb mértékben kiküszöböljék.