"A liberalis propagandat, buziparokat meg az egy gyereknek 8 apukaja es 6 anyukaja ťcsaladokatŤ kihagyhatnak"

Általában nekem is ez a véleményem. Meg az egész ránk kényszerített sokszínűségről és kötelező toleranciáról. De volt egy kivétel: az Örök háború, Joe Haldeman regénye, amit két elolvasás után sem untam még meg, mert van benne valami nagyon megragadó. A történetben nagy időugrások szerepelnek, és többször találkozunk az időközben megváltozó Föld rövidebb-hosszabb ábrázolásával is. Az egyik leírt korban már mindenki homoszexuális, amit a születésszabályozás kényszere tett normává, és a heteroszexuális főhős van emiatt furcsa helyzetben. Az írónak sikerül nagyon ügyesen és finoman kihasználnia az ebben rejlő lehetőségeket. (Komolyan mondom, többet tett bennem a homokosok elfogadtatásáért ez a pár oldalnyi fikció, mint a sok éve tartó erőszakos követelőzés.) Van, amikor sikerül a rendhagyó társadalmi modellek érdekes felmutatása, és van, amikor nem.

Egyébként ha már "halivud": ez a regény nagyon-nagyon alkalmas lenne a megfilmesítésre, csak éppen az veszne el belőle, amitől érdekes. A Végjáték is így járt, például. Szóval a filmnek meg kell adni az újonnan megszerzett rangját az általános irodalmi műveltségben is, de a könyv még nem vált fölöslegessé.