Berzence - Babócsa - Segesd - Kéthely túra.

 

1. rész - Gondolatok Berzence váráról

 

Berzence, Babócsa, Segesd. Mi kötheti össze ezeket a helyszíneket? Nos, az én aspektusomból az 1664-es esztendő hadi eseményeire utalnék. Zrínyi Miklós téli hadjáratának elfoglalt erődjeiről beszélünk, melyek szerepelnek Esterházy Pál Mars Hungaricusában is. Így a három helyszín felkeresését a Zalai Végeken kirándulás-sorozat amolyan utózöngéjének szántam.

Egy csendes januári reggelen több órás autóutat követően érkeztem Berzencére, ahol a Templom domb alatti Coop élelmiszerüzlet oldalában parkolva várt Balogh Zoltán barátom. Gyors üdvözlést követően gyalog indultunk el a Kinizsi utca irányába, ahol a 2-es számú ház udvarának végében magasodik az egykori várnak helyet adó domb.  A keleti oldalon indul fel a rá egy ösvény, hossza talán 100-150. méter.  Egy darabig a domb vonalával párhuzamosan északi irányba tart, majd nyugatra fordulva felvezet minket a dombtetőre. A plató ovális alakú, Észak-Dél tengelyű, területe Dr. Magyar Kálmán leírása alapján 0,31Ha. A tető jórészt bozótmentes. Ellenben a DNY-i és Nyugati oldal, valamint a felvezető ösvényt övező északi oldalt még most lombmentes időszakban is szinte áthatolhatatlan bozót borítja. A Tekeres-berki patak egy oldalága folyik keresztül a várdomb környezetében.  A várdomb keleti oldaláról látható a Festetics Kastély homlokzati része.

 

      

 

 

A benne működő szociális otthon pszichiátriai részlegének kiváltására pályázati források bevonásával kerül sor, éppen a jelen időszakban. Hogy ez miképpen zárul, és a kastélyt ezt követően hogyan hasznosítják, ez még a jövő zenéje.  A keleti oldal után a DNY oldal bozótján átverekedve pillantottuk meg a helyszín jelenleg legismertebb részét, az a függőleges téglafal-szakaszt, amely a domb ezen oldalának mesterséges levágása után kandikál ki a földből. Lehet ezt latolgatni, elemezgetni, de a terepadottságok megismerése után is kérdés, hogyan lehet ebből kerek alakú torony maradványát kiszerkeszteni? Tudom volt itt Magyar Kálmán és Juan Cabello is egykor, de nem tudok másra gondolni, mint arra, hogy ők is ismerték, ismerik a Mars Hungaricusban szereplő 1664-es várrajzot, és a megfelelő tájolást követően rá lehetett sütni a részletre a megfelelő bélyeget. Én egy olyan feltárást várnék, hogy a szelvények eredményei, adatai az 1664-es alaprajz összevetését követően igazolják vagy cáfolják az alaprajzban szereplő információkat a vár felépítését követően. Érdekes, az is hogy a vár platójának DNY-i oldalán négyzetes, lehet inkább téglalap alakú helység körvonalai, nyomai rajzolódnak ki a terepen. Milyen épület lehetett ott? A felszínen elvétve paticsba, téglatörmelékbe rúg a túrabakancs fémmel vasalt orra. Meg kell, hogy jegyezzem, hogy a helyszín régészeti kutatásért, feltárásért kiállt! Könnyen megközelíthető, jól kutatható helyszínről beszélünk.

 

    

 

     

 

Van egy ellentmondás, amely nehezen megy ki a fejemből. Esterházy Pál és Evlia Cselebi beszámolói is több száz fős helyőrségről beszélnek.  Ezen a viszonylag kis területen a jelen terep ismeretében bátran ki lehet jelenteni, hogy itt az is szenzációszámba ment volna, ha egyszerre százan tudtak volna a helyszínen tartózkodni. Botorság ugyan, de ha a jelenlegi domborzati viszonyokból indulok ki, a vár egyszerűen védhetetlen volt. A Templom domb irányából, és a Festetics kastély magaslatának irányából, azaz a keleti oldalról (mocsár a vár körül ide vagy oda) vérmesebb tüzérek egyszerűen rommá tudták volna ágyúzni az erősséget. Magyarul az hihető, hogy ostrom esetén értelmesebb katonai vezető a kondíciók ismeretében a kapitulációról tárgyal, már mindjárt az elején.

Esterházy Pál leírása a Mars Hungaricusból:

Berzence váráról, amelyet „mindenfelől erdő és síkság” vett körül, Esterházy ezt írja:”magasabb dombon fekszik, természettől mély, s egyúttal széles árka van. Régi szokás szerint fából készült kerek bástyáit földdel döngölték, úgy, hogy erődítménynek nevezni semmiképpen sem lehet.”

(Esterházy Pál (Perjés)-Mars Hungaricus 1989. – 60. oldal)

Evlia Cselebi leírása:

„Ez is Szulejmán khán elhalálozása napjaiban Szokolli intézkedése folytán foglaltatott el a 974. évben Semszi pasa, rumilii  vezir által  s mivel utóbb elvétetett, ezért az 1009. évben (1600) Ibráhim pasa szerdár visszafoglalta. Az ellenség most újra elvette, de mikor az 1074. évben (1664) Köprülüzáde szerdár ekrem megérkezését hallotta, a liacli felszerelését magával vivén, a várat felgyújtotta és megfutott. Ez is a kanizsai ejáletben van. Parancsnoka a nagyvezirtől félvén, megszökött. 500 főnyi őrségének bűnlajstroma a megbocsátás tollával keresztülhúzatott s mindegyik az elégett házának helyreállításán fáradozott. A vár egészen elégett. Hétszeres erős palánka volt, csupán egy téglaépületű dsámi és a fürdő maradtak meg. A várnak délkeleti és nyugoti részén két órányira terjedő mocsár van. A belső vára is elégett; kijavításával Kaiszáriali Delavir pasa-záde Murád pasa, Bozauk bégje és ötezer pozsegai és jákovai rája bízatott meg. Néhány helyét erősebbre iparkodtak tenni, mint előbb volt…”

 

Két ábrázolást ismerünk:

 

  

 

Meg lehet figyelni az első metszeten, hogy a vár sarkain füles bástyák figyelnek, és kijelenthetem, hogy a nyugati oldal végein érzékelhettünk erre utaló jeleket. A másik rajz, amely Esterházy Pál tollrajza, ilyen védműveket nem ábrázol, kerek tornyokkal köríti a vár területét. Magyar Kálmán és Juan Cabello helyszíni szemléjüket követő beszámolóikban, leírásukban kerek tornyokat említenek? Hogyan lehet kapcsolatot teremteni a két eltérő felépítésű térkép és a jeles kutatók beszámolói között?

Nos, ehhez kapcsolódó hipotézisem felállításában Szállási Sándor Berzence Nagyközség szociográfiája című 1936-os doktori értekezése segített. Természetesen ez hipotézis, nem feltétlenül így történt, de szerintem közel állhat az igazsághoz.

A jelenleg észlelhető földhalom lényegében a belsővár maradványa. A külső földtöltéses füles bástyás alakú védműveket a betelepített horvát ajkú telepesek elhordták a környező mocsaras terület feltöltéséhez és a templom körüli terület egyengetéséhez. A Szállási féle szociográfia szerint az újjá épülő település közvetlenül a várdomb környezetében alakult ki. Mi támasztja alá, hogy voltak egyáltalán füles bástyák, egyedül az ábrázolás? Kérdeztem magamtól.  Magyar Kálmán Somogy megyei várak… című könyvében Berzence várának taglalásánál szerepel egy mondat. „Az 1541 utáni évtizedekben itáliai hadiépítészek erődítették meg.”(Marosi 1974. 35.). Így az első metszeten szereplő felépítés a külső füles bástyás védművekkel ábrázolja a várat. Mit rajzolt le akkor Esterházy? Jön a következő kérdés… A többi adattal összefüggő válasz: A belső várat. A belső vár felépítése szerepel. A Déli, délnyugati oldal helyén a fellegvár volt. Így nem csoda, hogy a domb levágása során kerek alakú torony maradványok kerültek elő, amit mi láttunk az a becsatlakozó fal támpilléreinek maradványa. A négyzetes alakú terület környezetében lehetett a Mecset.

 

    

 

Az északi oldalon volt a bejárat elővédművel. Viszont a felvezető ösvény sehogyan sem stimmel. Lehet, hogy az eredeti felvezető út más irányból vezetett? A válasz igen. Szállási könyvéből azt is megtudtam, hogy a várdomb eredetileg sétánnyal övezett pihenő parkocska volt.  „A kastély közelében fekszik a ma már csak téglahalmazzal borított fás és bokros Várdomb, ahol az ifjúság nyári mulatságait rendezi. A háború előtt a Várdomb teteje gondosan ápolt, árnyékos sétányokkal volt díszítve, ma már azonban a fákat majdnem mind kiirtották az uraság emberei, az utakat pedig benőtte a gyom és bozót. Nagy kár azért, mert e szép hely nemcsak e falunak, de egy nagyobb városnak is büszkesége lehetne. A Várdomb keleti oldalának tövében elhelyezkedett, soha ki nem száradó tavacska vizéről a hagyomány azt állítja, hogy az sok embernek a benne megfürösztött béna lábát meggyógyította. Ezekről azonban hiteles bizonyítékaink nincsenek.” 

 

Érdekes egy helyszín Berzence várhelye az egyszer biztos. Számtalan kérdés merülhet még fel, amelyre egy alapos régészeti kutatás adhatna választ.