Érdekes amiket írtok. 

 

Én azért kezdtem el futni 2003-ban, mert el akartam kezdeni futni. Mindig is szerettem de a kocafoci elvitte az időt. Nem volt különösebb egészségtudatosság, midlife krízis, vagy mostmutasdmeg vonal. Magamnak akartam egy maratont és az oda vezető utat. Elértem, és benne maradtam. Szerettem a heti 3-4 edzést, véletlenül virtuális közösséget is találtam (index topic), élményeket is a versenyekben. Persze jól esett a baráti kör elismerő megerősítése is, de mindvégig öncélú maradt ez a futás dolog.

 

12 év autodidakta edzés után most edzővel próbálkozom. Két dolog miatt. Egyrészt mert kíváncsi vagyok, hogy szisztematikus felkészüléssel hová juthatok el magamhoz képest. Másrészt meg mert vonzanak olyan távok és terepek, amelyeket szeretnél élvezettel, élményekkel magamévá tenni (ehhez pedig jobb kondi kell, mint amit eddig magamtól fel tudtam építeni).

 

A futás beépült a személyiségszerkezetembe. Kell a napi dózis, hogy minden kerek legyen.

 

A stratva-t én szeretem, jó látni azokat akiket. Motivál ha látom más is edz, más is ügyes, és jó érzés lájkolni és bátorítani másokat is. Kicsit olyan mint egy futós valóságshow - élőben követem a szereplők mindennapjait:-)

 

P.